Vissza a lemezajánlókhoz

BLINDSIDE
About A Burning Fire
2004 Elektra

A 2002-es 'Silence' után másfél évig 'hallgatott' a svéd Blindside, de 2004 februárjában jött az új lemez, az 'About A Burning Fire'. Persze a 'hallgatást' értsük erősen idézőjelesen, hiszen a kvartett rengeteg koncertet adott a két album között, illetve megírta és felvette a negyedik nagylemez anyagát. Láthatjuk hát, hogy az örökmozgó csapat egy pillanatra se lassult le.
A tavaly novemberi P.O.D.-album, a 'Payable On Death' okozta csalódás után (Jason Truby ide-vagy-oda) még nagyobb várakozással tekintettem másik (immár egyetlen?) warneres kedvencem, a Blindside új lemeze elé. Ahogy közeledett a megjelenés, egyre-másra jelentek meg a pozitív vélemények, de már meg kellett tanulnom szkeptikusnak lenni ezen a téren. Február 24-én került a boltokba a korong; na persze nem a magyarokba - azok szokásuk szerint hősiesen tartották magukat még márciusban is egy darabig, míg végre át nem tört a 'gát', és nem vált végre nálunk is hozzáférhetővé az 'About A Burning Fire'. Annyit rögtön meg lehetett állapítani, hogy a borító egész jól sikerült - ellentétben a tavalyi P.O.D.-vel. Lehet, hogy mindez igaz lesz a zenére is? - kérdeztem magamtól bizakodva. De mivel saját magam nem válaszolhattam meg a kérdést, a legilletékesebbre bíztam a kérdés eldöntését, vagyis magára az együttesre. Magyarán beszereztem a CD-t, azzal irány a lejátszó!
Minden úgy történt, ahogy vártam. Ez most azt jelenti, hogy tetszett, amit hallottam? - jöhet a jogos kérdés. A válasz azonban ezzel szemben az, hogy egyáltalán nem tetszettek a hallottak. Mégis, azonnal nyilvánvaló volt, hogy egy remek albummal van dolgom. Hogy ez képzavar? Nem, nem az. Akárcsak a 'Silence'-nek, az 'About A Burning Fire'-nek is némi kifutási időre volt szüksége, hogy megkedveljem. De ha nem is kedveltem rögtön, azt nyomban éreztem rajta, hogy jó a produkció, csupán a fülemnek kell ráállnia. Ezért tüstént neki is láttam minél többször áthallgatni a lemezt, hogy mihamarabb hozzászokjak svéd barátaink egyedi hangzásvilágához. Úgy lett, ahogy gondoltam: a negyedik-ötödik nekifutás alkalmával már maradéktalanul élveztem a zenehallgatást; nem csak objektíven tudtam elismerni Christianék produkcióját, de szubjektíven is lelkesedtem immár érte.
De hogy valamivel objektívebb leírást is adjak az albumról: az 'About A Burning Fire' jóval rock 'n' rollosabb elődjénél, nyersebben is szól annál. A producer újfent Howard Benson volt, aki természetesen megint kiváló munkát végzett, a megszólalással tehát semmi probléma, ez itt nem az új Metallica, a 'nyers' hangzás nem 'hallgathatatlanul pocsékot' jelent. Az első nagy slágernek az 'All Of Us'-t szánta a kiadó, így abból készült az első klip még a lemez megjelenése előtt; a másik kiemelt nóta az 'All Of Us'-t követő, líraibb 'Shekina', amelyben egy énekesnő, bizonyos Emma Härdelin is közreműködik. Illusztris vendégként feltűnik Billy Corgan (Smashing Pumpkins) is gitáron a 'Hooray, It's L.A.'-ben, egy szaggatott, karcos nótában. Rengeteg a szeretnivaló dal a CD-n, nehéz is kedvenceket kiválasztani közülük. Ha mégis muszáj, akkor a 'Where The Sun Never Dies'-t választanám, egy húzós, sodró lendületű, középtempós szerzeményt (még a végén hallható techno-betéttel együtt is). De a címadó nóta, vagy a 'Follow You Down' is rendesen megdobogtatja a szívemet, és szép a csendes hangvételű 'Roads' is (trombitaszólóval, csellóval, hegedűvel - utóbbi kettő mellesleg a 'Shekina'-ban is előfordul).
A kiválasztás természetesen a legmesszebbmenőkig önkényes, elvégre a többi nóta is kellemes hallgatnivalót jelent az érdes, modern, mégsem trendi rock 'n' roll kedvelőinek.

--kristóf--