Vissza a lemezajánlókhoz

BLOODGOOD
Out Of The Darkness
1989 Intense Records

A Bloodgood két, a keresztény rockzenében korszakalkotónak számító album után a 'Rock In A Hard Place'-szel kicsit visszavett a lendületből, inkább a dallamokra helyezve a hangsúlyt. A lemez így a régi rajongók közül sokak számára csalódást jelentett. Ráadásul utána kivált a bandából az egyik alapító, a gitáros David Zaffiro, illetve a dobos Mark Welling, akiket Paul Jackson, illetve Kevin Whistler pótolt.
Nem tudom, melyik tábor volt nagyobb: azoké, akiknek örömöt, vagy azoké, akiknek csalódást okozott az 'Out Of The Darkness'. A Bloodgood az új koronggal ugyanis nem ott folytatta, ahol a 'Rock In A Hard Place'-szel abbahagyta, inkább a gyökerek felé tett egy nagy lépést, egyúttal egy gesztust a hűséges régi rajongóknak. Az újabb hallgatók azonban, akik a 'Rock In A Hard Place' lágyabb hangzásvilágára számítottak, talán nem fogadták kitörő lelkesedéssel a visszatáncolást. Nekem személy szerint mindhárom addigi album teszik, úgyhogy a zenei irányvonal nem jelentett gondot ezúttal sem. Ahogy az új zenészek sem, sőt! Ugyan David Zaffiro játékát is kedveltem, ám Paul Jacksoné talán még jobban bejön. Igaz, elfogult vagyok vele szemben, amióta láttam a Bloodgood koncertvideóit, azokon ugyanis felejthetetlent alakított. Kevin Whistler nem nyújt kiemelkedőt, ám igen kellemesen üti végig az albumot. A dalok pedig... Nos, a 'Hey You!' és a 'Mad Dog World' kivételével mindegyik a személyes kedvencek közé tartozik, annyira jók. A két in- (vagy mégis inkább disz-?) kriminált darab sem hallgathatatlan, ám a többi gyöngyszem mellett halványabbnak tűnnek. Érdekes módon még a két ballada ('Top Of The Mountain', 'Changing Me') is nagyon bevált, pedig általában a lendületesebb darabokat részesítem előnyben. Ilyenből is akad, a címadó dal például simán ráférne egy pörgős germán power-metal korongra is. A záró 'New Age Illusion' is óriási, rendkívül erőteljes dal, akárcsak a hozzá hasonló karakterű 'America'. Az 'It's Alright' és a 'Let My People Go' valahol a középtempó felé helyezkedik el, ahogy a két, általam talán igaztalanul leszólt nóta is.
Ha valaki minőségi dallamos metalzenét keres a nyolcvanas évekből - pláne ha szereti a Strypert - ne habozzon, szerezze be a Bloodgood mindegyik lemezét, amelyek közül kezdésnek kiváló az 'Out Of The Darkness'. Minden benne van, ami a Bloodgoodban jó.

--kristóf--