Vissza a lemezajánlókhoz

BLOODGOOD
Rock In A Hard Place
1988 Intense Records

A Bloodgood első két lemezére a keresztény világban sokan felkapták a fejüket - ki örömmel, ki felháborodva a zenekar energikus, akkor meglehetősen keménynek számító heavy metalja miatt. Én persze akkor minderről mit sem tudtam, ám utólag azt mondhatom, hogy az első kategóriába tartoztam volna, mivel még ma is sok örömöt tud okozni a két lemez. Aztán jött 1988, és a Bloodgood új albuma, a 'Rock In A Hard Place', ami kissé átrendezte a kategóriákat. Az első korongok rajongói közül sokan csalódtak, mivel a 'Rock In A Hard Place' jóval kommerszebb, dallamosabb irányba mozdult el; ugyanakkor az első két lemezt túl karcosnak találók közül többeket meghódított a Bloodgood - az átlagember számára - könnyebben emészthető, slágerosabb muzsikája.
Mivel az én értékrendszerem alapján az első két Bloodgood is a slágeros 'kalapba' került, nem érzem olyan drasztikusnak a különbséget, mint az akkori zenehallgatók, jóllehet a változás egyértelmű. A Bloodgood azonban nem vesztette el lendületét a 'Rock In A Hard Place'-en sem, hiszen a 'Shakin' It', a 'The Presence', a 'Heaven On Earth', a 'Do Or Die' - de ide sorolható talán a 'Never Be The Same' és a 'The World (Keeps Movin' Around)' is - mind kellemes, lendületes rock-nóta, csak valamivel tényleg kommerszebbek a 'Black Snake'-nél és társainál. A maradék három nóta közül a 'She's Gone' gyönyörű ballada, a 'What Have I Done' és a 'Seven' pedig szintén lassabb, de valamivel energikusabb dalok.
Az album jellegzetessége a basszus csaknem teljes hiánya, ami alól kivétel a 'Seven', amelyben a basszusgitár kritikus szerepet játszik. A fennakadást a stúdióban használt egyik műszer hibája okozta, és mire felfedezték a problémát, már nem volt idő újra felvenni az anyagot. Kár, mivel szeretem Michael Bloodgood játékát. Ezzel együtt a 'Rock In A Hard Place' nagyon jó kommersz metal/hard rock album a nyolcvanas évek egyik legjobb zenekarától.

--kristóf--