Vissza a lemezajánlókhoz

THE CAFFIENDS
Fission, Fusion, And Things Made Of Concrete
2003 Indianola Records

A The Caffiends ma már sajnos nem létezik, de harmadik nagylemezével, a 'Fission, Fusion And Things Made Of Concrete'-tel valódi értéket hozott létre, úgyhogy így posztumusz is méltó arra, hogy írjon róla az ember.
A banda alapvetően a technikás, kaotikus HC-együttesek közé sorolható, a Norma Jean vagy a Converge rajongói mindenképpen szenteljenek némi figyelmet neki; ugyanakkor nem egyszerű kópiacsapatról van szó, van - vagyis sajnos csak volt - egyénisége a gárdának. A zene alapvetően pörgős, csapongó, lendületes, és technikás, a riffekben nem ritkán a jazz hatásai is kiütköznek, máskor sima old school rohanást hallunk. Nem unalmas hallgatnivaló tehát az album, és hogy még érdekesebb legyen, a zenekar néhány 'kakukktojást' is elrejtett a temérdek dal között. Ilyen pl. a 'Twenty-Three', egy indie-rock nóta minden HC nélkül, az elektronikus zörejekből, zajokból álló rövid 'Velocitation', az instrumentális, jazzes 'Beauty Queen Reprise', a drum 'n bass felé kacsingató, hál' Istennek rövid 'Catalyst For Change', vagy a záró, altatódalszerű 'End Song'.
A zenekar önmaga producere volt, ez azonban egyáltalán nem ment a hangzás rovására. Nem annyira a súlyos metal-albumok megszólalását igyekeztek megidézni, inkább a magas hangszín érvényesül a keverésben, de ez passzol is a zenéhez. A hangszerek játéka minden káosz és zűrzavar ellenére tisztán kivehető, ami nagy plusz, hiszen van mire odafigyelni, a Caffiends tagjai nem kétbalkezes kontárok voltak. Nagyon tetszik és jól illik a muzsikához az énekes J. Gollihugh magas tónusú, érdes ordítása is, nehezen is tudnék mást elképzelni ehhez a zenéhez.
Nem vagyok egy nagy káosz-rajongó, de a 'Fission, Fusion'-t gyorsan megkedveltem, jó kis lemez. (Hogy a 'kakukktojások' érdekesebbé teszik-e, vagy éppen csak idegesítőek, azt mindenki döntse el maga.)

--kristóf--