Vissza a lemezajánlókhoz

CALLOUS
In The Menory Of...
1997 Callous

A Callous mindig is nagy tiszteletnek örvendett ismerőseim körében, amely tiszteletet 'In The Memory Of...' című albumával vívta ki, mivel az előtte különféle válogatásokon megjelent számai még nem igazán voltak olyan jól sikerültek, meg más volt a stílusuk is.
Magam is kedveltem a nagylemezt, de valahogy mégis évekig feledésbe merült, mígnem aztán a napokban a kezembe akadt megint. Kíváncsi voltam, milyen élmény lesz ennyi idő elteltével, ennyi zenei ismerettel gazdagodva viszonthallani egy ilyen, viszonylag régebbi alkotást, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy mai füllel is úgy fogom tudni értékelni, mint régen. És láss csodát: tényleg nem úgy értékelem, mint akkoriban. Viszont most talán még jobban tetszik. A mai elmetalosodott, elbunkósodott, elemósodott HC-világban nagy felüdülést jelent egy ilyen album. Ugyan az ex-Mortification dobos Phil Gibson püföli a bőröket rajta, ez minden, csak nem metalcore. Sokkal több benne a punkos, rockos hatás, és szerencsére ekkor még nem volt kötelező breakdownokkal telepakolni a zenét, meg a dallamos refrének is kihagyhatók voltak, úgyhogy a mai sablonokba belefáradt fül számára ez a korong valóságos csemege. Akad némi dallamos ének, de elenyészően kevés, az anyagot őszinte, vehemens, néhol pszichotikusnak ható ordibálás jellemzi. A zenében sok a gyors pörgés, de sok a dallamos téma is, csak ezek a dallamok nem az Iron Maiden és az In Flames világát idézik. Nem technikás zene, de nem is unalmas, mivel egyáltalán nem sablonos. A szövegek a Spirit-filled HC mozgalom olyan képviselőit juttatják eszembe, mint pl. a Focused, az Overcome, vagy az Unashamed, utóbbi bandát mellesleg az utolsó szám utáni rejtett track-részben meg is idézik egy feldolgozás erejéig.
Nagyon jó kis album lett ez, ráadásul mivel ma már ritkaságnak számít, ha valaki meglátja, azonnal csapjon le rá. Nem hiszem, hogy meg fogja bánni.

--kristóf--