Vissza a lemezajánlókhoz

VÁLOGATÁS
Chords Of The Grave
1998 Cross Rhythms Music

A texasi székhelyű disztribútorcég, a Cross Rhythms - ma BlastBeats - fergeteges ötlete volt az előző évtitzed végéhez közeledve, hogy fogjon egypár underground keresztény death metal demót, és felpakolja őket egy CD-re. Ebben az is jó volt, hogy annak is megérte megvenni a lemezt, akinek esetleg az összes demo a birtokában volt, hiszen így digitális formában juthatott hozzá az addig csak kazettán megjelent muzsikákhoz.
Az első zenekar a CD-n az az Obliteration, amelyik később, Rikky Pukkett énekes kiválása után Death List néven adott ki nagylemezt. Az első négy szám az övék, eredetileg mind a négy a 'Dying Age' című demón szerepelt. A mai napig nagy örömmel hallgatom ezt az anyagot, még akkor is, ha sok blastbeat nincs is benne annak ellenére, hogy brutális death metalról beszélünk. A groove-ok jók, Rikky hangja nagyon durva, akárcsak David Campbell dobos lábtechnikája. Ja, és a megszólalás is tetszik, száraz, súlyos, ahogy kell. Jó ez a demo úgy, ahogy van. Kár, hogy nem egy komplett nagylemezt csináltak ebben a felfogásban.
A következő banda az Evisceration, ami sajnos már korántsem olyan színvonalas demót rakott össze, mint az Obliteration. Eleve a hangzás maga gyengébb, de a zene sem olyan jó. Lassú, nincsenek benne olyan húzós groove-ok, amilyeneket az Obliterationtől hallhattunk. Ez azért fura, mert a két bandában ugyanazok gitároznak, csak a többi tag különbözik. Az ének is jóval gyengébb, Rikky Pukkett sokkal jobb torok, mint az itt hallható Matt Jacobson, akinek mentségére szóljon, hogy legalább basszusgitározik is. Egyértelműen ez a leggyengébb banda a négy közül.
Szerencsére csak három számot játszik, aztán már jön is a Disencumbrance, és a szintén három számot tartlamazó demo, a 'The Betrayal'. A három nóta is csaknem húszperces játékidőt eredményez, ami ráadásul végig igen élvezetes. Remek grindolások, brutál groove-ok, a mély hörgésen kívül grindcore-os acsarkodás is akad, jó szólók, remek témák, és az egészhez jól illeszkedő hangzás. Na, ebből is elhallgatnék egy nagylemeznyit. Mellesleg itt sem volt külön énekes, a gitáros Joe Espinoza vállalta magára ezt a szerepet is, akit a háttérben segített a másik gitáros, Richard Bruce.
Az Oblation a BlastBeats-főnök Alan Tregoning zenekara, aki itt basszusgitározott. Jófajta death metal ez is, az első három szám a négyből ugyanarról a demóról származik, az utolsó viszont későbbi keletű - mindenesetre stílusában ez is illik a többihez. A gitártémák jók, a hangszerkezelés is, Mitch Reese a gitározás mellett tisztességesen hörög is. Ami némi egyediséget kölcsönöz a bandának, az a szólómunka, a dallamos megoldások érdekes színt visznek a csapat brutális halálmetáljába.
A lemez végére maradt még egy bónusz nóta, a Flesh Walker nevű formáció élő felvétele. A Flesh Walker érdekessége, hogy Alan Tregoning mellett játszott benne a Kohllapse egyik tagja is - igen, a Kohllapse ausztráliai banda, Alan tehát a jelek szerint egy ideig ott élt.
Jó kis válogatás ez, az Obliteration és a Disencumbrance miatt önmagában is megérné, de az Oblation is jól muzsikál, és úgy egyáltalán, az egész egy darabka történelem.

--kristóf--