Vissza a lemezajánlókhoz

CRIMSON THORN
Unearthed
1993 Atomic Records / 1995 R.E.X. Music / 1997 Morphine Records

A Crimson Thorn a mai napig az egyik legjelentősebb keresztény death metal zenekar. Jóllehet mintegy tízéves fennállása során a banda mindössze három nagylemezt és egy demót adott ki (jó-jó, szerepelt ezeken kívül néhány válogatáson is), mégis nagy hatással van úgy a stílus rajongóira, mint művelőire. Ez persze nem a véletlen műve: a CT tagjai kiváló zenészek, emellett odaszánt hívők, akik ezen tulajdonságukat nem is rejtik véka alá; a szövegeik bátran hirdetik Isten országának Örömhírét. Az 'Unearthed' a zkr első CD-je, amely három kiadást ért meg. Az első egy kis kiadó, az Atomic Records nevéhez fűződik, és nem a legprofibb hangzás, valamint egy meglehetősen béna borító jellemzi. Két évvel később a R.E.X. újra megjelentette a lemezt javítva valamit a hangzáson, és egy minőségi, látványos borítóba csomagolva a muzsikát. Újabb két év elteltével a tiszavirág-életű Morphine is kiadott egy verziót az 'Unearthed'-ből egy még újabb borítóval és ajándékként a korai 'Plagued' demo szinte teljes egészével. Ez a változat nekem is megvolt egy ideig, de elcseréltem, és a középső változatot szereztem be, amely világszerte a rajongók kedvencének bizonyult.
No, akkor a történelemóra után rá is térhetünk a lemezre. Az 'Unearthed' brutális, mélyre hangolt, gyors és súlyos death metalt tartalmaz. A lemez talán legnagyobb erőssége a jól megírt, fogós riffek mellett az énekes Luke Renno, aki többféle énekhanggal teszi színesebbé előadásmódját az átlag death metal előadókénál. Mint a borító hirdeti, egyáltalán semmilyen effektet nem használtak az énekhez; amit hallunk, az Luke saját, eredeti hangja. Mit mondjak, le a kalappal. Luke feladatát bonyolítja, hogy a banda basszusgitárosa is egyben, ami tovább növeli iránta érzett tisztelemet és elismerésemet. A Crimson Thorn gyors témáit, a gyakori váltásokat akkor sem egyszerű lejátszani, ha valakinek ez az egyetlen feladata, de hogy mindemellett még az énekesi teendőket is ellássa valaki, az már tényleg kiemelkedő teljesítmény. Hála az Égnek, a többi muzsikus sem tétlenkedik mindeközben: a gitárosok és a dobos is átlagon felüli produkciót mutat be. Jók a gitárszólók, és különösen tetszik a dobos Kevin Sundberg ötletes játéka a lassabb részekben. Utóbbiakból mindazonáltal nincs olyan nagyon sok, a zenében a gyors témák dominálnak. A banda előszeretettel szokta 'grindcore'-ként aposztrofálni muzsikáját, ám ez a meghatározás szerintem nem helyes. Ahhoz a CT túl technikás és változatos; inkább a brutális, technikás death metal definíció illik a zenéjére.
Mint fentebb említettem, a dalok kendőzetlenül hirdetik Isten Igéjét, semmi mellébeszélés, kétértelműség nincs a szövegekben, amelyek olyan témákról szólnak, mint Jézusnak a sátán felett aratott győzelme, Isten szeretete és kegyelme, a bűngyűlölet, vagy éppen a megváltás és az újjászületés.
Kedvenc dalaim a lemezről a 'Decrepit', a 'Cultivate Decay', az 'Ignorant Self', és a 'No Exceptions'. A 'Comatose' elején található csendesebb intro az enyhén félrehangolt gitárokkal is óriási, de az összes dal jó, a lemez közel 38 perce mindvégig élvezetes. Nem csoda, hogy három kiadó is fantáziát látott benne.

--kristóf--