Vissza a lemezajánlókhoz

THE CRUCIFIED
The Pillars Of Humanity
1991 Ocean Records

A kezdetben egyszerű garázszenekari szinten zenélgető The Crucified első nagylemezével nagy örömöt okozott a szigorú muzsikára kiéhezett közönségnek. A bemutatkozó korongon nyoma sem volt annak az esetlen, primitív punkzenekarnak, amelyet a demókon hallhattunk. Helyette egy dinamikus, a punkot és a thrasht mesterien ötvöző, képzett zenészekből álló csapat adott hírt magáról a lemezen.
A 'Pillars'-t ezek után tárt karokkal fogadták a rajongók, és boldogan konstatálhatták, hogy a fiúk magukat is túlszárnyalták az albumon. Ráadásul ezúttal a hangminőségre sem lehet panasz (értsd: végre nem egy jobb minőségű demo hangzásvilága jellemzi a CD-t). A banda felállása egy ponton változott a két album között eltelt időben: a basszusgitáros posztján ez alkalommal Jeff Bellew-t hallhatjuk. A stílus is módosult egy picit: már nem annyira punk a zene, inkább a szárnyait bontogató hardcore irányába tolódott el; a metalos, thrashes él viszont maradt. Találóan nevezték többen a Crucified stílusát 'speedcore'-nak, a sok pörgős, csapkodós részre célozva.
Több olyan zenekart is föl lehet sorolni, amelyek csak azért értek el sikereket, mert úttörőnek számítottak műfajukban. Nos, a Crucified nem tartozik közéjük. A csapat tagjai ugyanis alaposan megtanulták a leckéjüket, és valóban értik a dolgukat. Az énekes Mark mindig is híres volt szövegeiről (nemcsak a Crucified, de a Stavesacre vagy az Outer Circle tagjaként is), amelyek ezúttal az amerikai mindennapokból merített témákról szólnak, bibliai szemszögből, értékítélettel - mindezt Mark egyedi stílusában előadva. A basszusgitár kicsit torzított, jól definiált hangja jól kiemeli Jeff játékát, aki a gyors témáknál is megbízható alapot szolgáltat a muzsikához. A gitáros Greg pedig még oly korban élt e Földön, amikor a gitárosok értettek a hangszerükhöz, és tudták, milyen is és mennyit számít egy jó szóló; be is mutat jó néhányat belőlük. A ritmusgitár is pergő, tiszta, és remek riffek sorát szállítja fáradhatatlanul az album végéig. Egy rövid lírai darabot is találunk a lemezen: a 'Blackstone', amely gyakorlatilag a 'So-Called Living, 1991' intrójának tekinthető, csak gitárt tartalmaz, és kiderül belőle, hogy Greg nemcsak a sebességhez és a gyors túráshoz ért, de a dallamokhoz is. A dobos Jim egy pillanatig sem unatkozik, de ugyanez igaz azokra is, akik figyelemmel kísérik játékát. Pontos, akár az atomóra, emellett mindig van valami ötlete, amivel az amúgy is jó dalokat még jobban földobhatja. (Érdekesség: Jim deliverance-es pólóban feszít a borítón, és jelenleg épp egy volt Deliverance-gitárossal játszik egy zenekarban.)
A belső értékek mellett a külső megjelenés is figyelemre méltó: a borítón megtudhatjuk, mik is 'az emberiség tartópillérei' (sorrendben: fösvénység, versengés, megcsalatás, és halál), és azt is, hogy sokszor mi is lapul valójában a megnyerő külső mögött.
A 'Pillars' megjelenése után nem sokkal a banda feloszlott, a három évvel később kiadott CD-n csupán a két korai demót hallhatjuk digitális változatban. A Crucified tagjainak neve azonban beíratott a keresztény rockzene dicsőségkönyvébe, és a tagok (hála Istennek) rendszeresen visszaköszönnek különböző zenekarokban, szóló-projektekben azóta is.

--kristóf--