Vissza a lemezajánlókhoz

DECISION D
Razón de la Muerte
1992 Crypta

Nem sok zenekar lehet, amelyik extrémebb módon feszegette volna a thrash metal mint műfaj határait a holland Decision D-nél. Különösen a banda második, 'Moratoria' című korongja teszi próbára a hallgató befogadóképességét. Mindez nem csupán a zenészek kísérletezőkedvének, de legalább annyira az énekes Edwin Ogenio még többszöri hallás után is szinte hihetetlen teljesítményének is köszönhető. A pali vagy nagyon sokáig és szakszerűen képezte a hangját, vagy olyan őstehetség, amilyen nem terem minden szélmalom alatt. Esetleg mindkettő.
A 'Razón de la Muerte' zeneileg kifejezetten slágeros a 'Moratoria'-hoz viszonyítva, ám Edwin már itt földbegyökerezős-álleejtős álmélkodásra késztetett produkciójával. Azért a 'slágeros' jelzővel is bánjunk csínján, hiszen a dalok közül csupán három esik a hat perc alatti hosszúságtartományba, és bőven akad példa megnyúlt instrumentális bevezetőkre, érdekes ritmusokra, váltásokra, satöbbire, ahogy az egy rendes thrash albumtól jobbára el is várható. Ám a témák fogósak, a technikás szólók is bővelkednek dallamokban, és úgy egyáltalán egész könnyen befogadható a muzsika. Egészen addig a pontig, amíg fel nem csendül Edwin halálsikolytól szoprán operaénekesnő-imitátoron át hörghurutos Darth Vaderig mindent felvonultató orgánuma - mindez gyakran néhány pillanaton belül... Innentől kezdve vagy önfeledten szórakozunk az énekesen, vagy... Vagy megdermedten, üres tekintettel nézünk magunk elé, hogy 'most akkor miről is van szó tulajdonképpen?', majd ahogy szállnak tova a percek, és kezdünk magunkhoz térni, fokozatosan elhatol a tudatunkig, hogy valami olyat hallunk, amilyet még talán soha, de hogy később sem sokszor, az biztos, és hogy voltaképpen igen szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy volt, aki stúdióban rögzítse ezt az egészet. Mert Edwin Ogenio-t és a Decision D-t hallani kell. Legalábbis mindazoknak, akik extrém metal rajongónak vallják magukat. Ráadásul valami hihetetlen meggyőződés sugárzik Edwinből, ahogy ontja magából a szavakat. Jóllehet a szövegek szinte szóról szóra követik a Szentírást, érezni, hogy ez nem a banda fantáziátlanságának a következménye. Bizony, hogy nem! Ahogy a Decision D-t hallgatom, szinte megelevenedik körülöttem az apokaliptikus káosz, látom és érzem Babilon bukását, ahogy Edwin mintegy prófétaként kihirdeti az ítéletet, átérzem a helyzet fontosságát, amint Jézusnak az Utolsó vacsorán elmondott szavait hallom, és ha valaki nem tudná, mi is az az istenfélelem, hát itt megtudhatja.
Mivel nem nyilvánvaló, hozzáteszem, hogy a banda nevének második tagja az angol 'day', azaz 'nap' (mint időegység) szó rövidítése, azaz a 'Decision D' nem más, mint a 'döntés napja'. Én a magam részéről máig örömmel gondolok arra a napra, amikor úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok a holland banda bemutatkozó korongjával. Aki nyitott az extrémre, vagy egyszerűen csak önfeledt szórakozásra vágyik, kövesse a példámat bátran.

--kristóf--