Vissza a lemezajánlókhoz

DEMON HUNTER
The Tryptich
2005 Solid State Records

Gyönyörűen kezdődik az új Demon Hunter, ráadásul olyasmivel, amire álmomban sem gondoltam volna: a nyitó track csodaszép, kórus által előadott rövid intro, utána robban be a banda, és zendít rá a 'Not I'-ra.
Ami aztán vissza is zökkenti a hallgatót a realitások talajára, hiszen a dal stílusában a zenekar hagyományait ápolja - még ha másodpercekre vissza is tér benne a kórus -: feszes, mély zúzmara, a refrénben meg a dallamok. A továbbiakban is ez a fő recept, nincs is ezzel gond, meg igazából szerintem ezt is vártuk voltaképpen. A lényeg, hogy a fűszerezés milyen, vagyis hogy az alapvető formulát mivel tudja feldobni, kiegészíteni a kvintett. Szerintem nem sok új dologgal sajnos a kóruson kívül, az meg egyszeri poén, szerencsére többször nem is sütik el. Nem mintha nagy problémák lennének, hiszen a hangzás ugyancsak rendben van - szokás szerint Aaron Sprinkle volt a producer -, a zenészek - az újak is - teszik a dolgukat, Ryan Clark jól hörög és - aminek külön örülök - jól is énekel, meg van szokás szerint lassú szám is, ami szokás szerint most is jó. Speciel a lírai 'Deteriorate'-ben pont tetten érhető némi innováció is az elektronikus ritmusprogram révén, mégis, számomra inkább a Depeche Mode-os refrén miatt emlékezetes. Ilyen líraibb szerzemény még a 'One Thousand Apologies' és a záró 'The Tide Began To Rise' - benne zongora, vonósok - is, szép dalok. A többi nóta közül legjobban talán a 'The Soldier's Song' és a 'Fire To My Soul' fogott meg.
Amiben megint nagyon igyekezett még kitenni magáért a csapat, az a körítés. Csodás e-card, háromféle borító, szokás szerint vad promófotó-koncepció. Nem csoda, hiszen az agytröszt-testvérpár, Ryan és Don Clark főállásban épp ilyesmivel foglalkozik. Igazából megy nekik a zenélés is, de messze nem kaptam mattot ettől az albumtól, még ha különösebb problémám sincs vele. Nem bánom, hogy megvan, hiszen biztos fogom még hallgatni, ám a nagy kedvencek közé esélye sincs bekerülni.

--kristóf--