Vissza a lemezajánlókhoz

DETRITUS
If But For One
1993 Kingsway Music / 1993 R.E.X. Music

A brit Detritus volt az a zenekar, amely annak idején megszerettette velem a thrash metalt 'Perpetual Defiance' című bemutatkozó lemezével. Ebben szerepet játszott az is, hogy a Detritus énekese nem hörgött/ordított, hanem valóban énekelt. Nem is akárhogy, a mindenki által jól ismert Hetfield mestert idézte a hangja, szinte kísértetiesen. A zene is a korai Metallica-ra emlékeztetett, így a Detritus-t senki nem is vádolta különösebb eredetiséggel; tagjai magabiztosan haladtak a kitaposott, biztonságos ösvényen. Sajnos, nem sokáig: az 'If But For One' megjelenésekor a banda már nem létezett - ám a feloszlása előtt felvett tizenkét dallal ismét maradandót alkotott. Hogy mivel is? Lássuk csak, lássuk csak.
Kissé blues-os beütésű rövid intro után a fiatalok máris belevágnak abba, amit olyan jól csináltak már az első lemezen is: a régebbi Metallica-t idéző riffelésbe. A különbség csak annyi, hogy a hangzás nagyságrendeket javult a két lemez között, és ezúttal igazán ütnek a súlyos témák. A pörgős 'Masquerade' után a felkavaró 'So Far Away' lírai bevezetője következik, de csak azért, hogy a végére aztán szigorú thrashelésbe fajuljon az egész. A 'D.I.G.M.' is csendesen indul, de nem is durvul el annyira, mint a 'So Far Away' tette. Megteszi ezt helyette is a 'Let Peace Begin With Me', még ha címe alapján mást is vártunk volna tőle esetleg. A nagy zúzás után az akusztikus 'Feel' vezet át bennünket a 'Blindly Rejected'-be, amelynek egyik érdekessége, hogy a közepén egy szóló erejéig egy szaxofon is feltűnik benne. A címadó 'If But For One' ismét beszigorít, olyannyira, hogy még némi hörgés is akad a refrénben, de a végére megszelídül a vad, és egy szál zongorával zárul az opus. A 'Sailor's Farewell' az egyik legkirályabb nóta a lemezen, a régi matrózénekeket idézi. Teszi ezt szövegével, zenéjével, Mark szándékosan elváltoztatott kiejtésével, és nem utolsósorban az elején hallható kocsmai intróval. A 'Father To Son' és a 'Painted Reality' két egészséges, lendületes metal-nóta. Az 'As It Rains' picit érdekesebb hangulatú, összetettebb darab, ám hangulat terén egyértelmű győztes a záró, lírai 'Subtle Shades'.
A Detritus-t nemcsak zenéje, de intelligens, gondolatébresztő szövegei tették nagy kedvencemmé az évek során. Az 'If But For One' szövegeinek nagy részét is a fiatal énekes/bőgős Mark írta, aki korát meghazudtoló éleslátással képes hozzányúlni szinte bármilyen témához. Az egyik legütősebb szöveggel a 'Blindly Rejected' büszkélkedhet, amely a fogyatékosok emberi mivoltára hívja fel a figyelmet roppant megindító, szívszorító módon. A dalnak Mark húga adta az aktualitását, aki az imént említett problémával küszködött. A 'So Far Away' Mark önvallomása, a 'Let Peace Begin With Me' pedig az értelmetlen erőszak ellen emeli fel a szavát. A 'Painted Reality' a kábítószer veszélyeit emeli ki, személyes jó példával is szolgálva a banda néhány tagja révén, akiknek sikerült megszabadulniuk drogfüggőségükből. A 'Sailor's Farewell' allegorikus szövege is igen ötletes, a dal az Egyház elragadtatását a nagy földrajzi felfedezések hajósaival szemlélteti.
Az 'If But For One'-t hallgatva az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt rengeteg örömöm volt már eddig is, és minden bizonnyal lesz is még a CD-ben, másrészt csöppet elszomorít, hogy csupán két album jelent meg ettől a tehetséges, talán többre hivatott csapattól...

--kristóf--