Vissza a lemezajánlókhoz

DETRITUS
Perpetual Defiance
1990 Edge Records

Nem kicsit vagyok elfogult ezzel a lemezzel kapcsolatban, hiszen ez volt az az album, amelynek révén annak idején megkedveltem a thrash metalt. Ebben közrejátszik az a tény is, hogy a 'Perpetual Defiance' thrash-hez képest egész 'közérthető', már-már slágeros zenét tartalmaz.
A négy fiatal angol fiú rendesen nyúlja a régi Metallica-t, még Mark Broomhead énekes/bőgős hangja is erősen emlékeztet James Hetfieldére. Mark tehát nem hörög vagy ordít, hanem agresszíven énekel, vagy legalábbis 'dallamosan hörög'. Sőt, lírai részek is akadnak, amikor tisztán, szépen énekel - véleményem szerint ezen a téren valamivel sikeresebb is James mesternél. Még abban is hasonlítanak a nagy M-re, hogy itt is négytagú a felállás, és hogy a frontember az éneklés mellett penget is.
Szerintem a számok minőségével nincs gond, mind a tíz tetszik. Ami lehetne jobb is, az egyrészt a hangzás, az albumon érezni, hogy a felvételek nem a lehető legnagyobb költségvetéssel készültek. Ez abból is kihallik, hogy egyes részek nem tökéletesek, újra fel kellett volna játszani őket, csak gondolom, erre már nem maradt pénz. Sebaj, e sorok íróját így is maradandó élményekkel gazdagította a CD (mi több, a kazetta). A Rodney Matthews rajzolta borító meg aztán gyönyörű, jó, hogy itt nem szólt közbe a költségvetés.
Aki eredeti zenére vágyik, azt eltanácsolom a Detritus két lemezt kitevő munkásságától, de amúgy szerintem érdemes lefülelni az első albumot is - ha nem is világrengető (szerintem persze az, de mint fent utaltam rá, elfogult vagyok), azért tartogat kellemes perceket a hallgató számára.

--kristóf--