Vissza a lemezajánlókhoz

DIVINEFIRE
Glory Thy Name
2004 King Records / 2005 Rivel Records

A Divinefire-t jócskán megelőzte a híre; a híradások afféle 'keresztény metal supergroup' képét vetítették előre, amelyben - többek között - olyan zenekarok tagjai szerepelnek, mint a Saviour Machine, a Narnia, a Veni Domine, és a Crimson Moonlight. Valóban érdekesen hangzott a dolog, de igazán akkor csigázódtam fel, amikor bele tudtam hallgatni a nótákba. Bombasztikus power riffek, szimfonikus hangzás, nagyívű refrének és vokálok, hősies hangulat, kétlábdob-orgiák, itt-ott némi hörgés - nagyjából ezek jöttek le az első publikus hangmintákból.
Nos, az album leginkább ezekről is szól. Rövid intro után, amiben Eric Clayton, a Saviour Machine énekese olvas fel pár bibliai versszakot, már jön is a 'The World's On Fire' filmzeneszerű nyitó, majd ezt követően súlyos, pörgős power-thrash témájával. A szinti mindvégig nagy szerepet játszik, a monumentális, szimfonikus hangulat a billentyűknek köszönhető nagyrészt. A dög, a súly pedig a harapós, mélyre hangolt gitároknak és a végsőkig igénybe vett lábdoboknak. Christian Rivel (Narnia) nem éppen agresszív énekes, de még az ő viszonylag visszafogott baritonja se sokat szelídít a zenén. Öccse, Hubertus (Crimson Moonlight) pont a másik véglet, de ő csak ritkán szerepel hörgéseivel, és nélküle is elég szigorú a Divinefire. A zenén meghallatszik, hogy legnagyobbrészt a multi-instrumentális Jani Stefanovic, a finn Renascent motorja felel érte, a tipikusan északi metal-muzsikák rajongói szerintem oda lesznek a Divinefire-ért. Itt-ott egyébként lelassul a zene, ilyenkor ki más is tűnhetne fel a színen, mint a Veni Domine énekese, Fredrik Sjöholm. Van aztán igazi ballada is ('Pay It Forward'), itt érzem először - és utoljára - a lemez hallgatása közben, hogy esetleg ugorhatnánk. Szerencse, hogy a 'Live My Life For You' és a 'The Spirit' révén a banda tovább folytatja a túrást, mintha mi sem történt volna. A végén pedig ismét Eric Clayton következik, egy másik bibliai passzussal.
Még igencsak az év elején járunk, de nem kockáztatok nagyot, ha azt mondom, nagy rá az esély, hogy a 'Glory Thy Name' rajta lesz a 2005-ös kedvenceim listáján. Az egyetlen dolog, ami kicsit bánt, a szokásos: a japánok megint gazdagabbak egy nótával - igaz, csak egy feldolgozásról van szó, de akkor is...

--kristóf--