Vissza a lemezajánlókhoz

DOGWOOD
Matt Aragon
2001 Tooth & Nail Records

Az 1999-es 'More Than Conquerors'-ön a San Diego-i poppunk-fogat rátalált saját hangjára, az utána jövő 'Building a Better Me' is jól sikerült, akkora nyomot összességében mégsem hagyott bennem, habár egy-két nóta igencsak kiemelkedik róla. A fiúk nem pihentek, 2001-ben is összehozak egy nagylemezt, a 'Matt Aragon'-t. Jött hát a kérdés, hogy vajon a maguk - vagy talán a kiadó? - által diktált tempót tudják-e tartani, nem sínyli-e meg a produkció színvonala a nagy sietséget. Még akkor is, ha ilyen zenéhez közel sem kell egy jazz-albumot kitevő mennyiségű ötlet...
Hát, ha engem is megkérdeznek, ez a lemez soha nem jelenik meg. Nem mintha semmi értékelhető nem lenne rajta, de óriási a visszaesés az előző két albumhoz képest. Maguk a dalok sem túl jók - tisztelet a kivételnek -, az előadás azonban egyenesen siralmas. Josh Kemble énekes talán még a korai időkben sem volt ilyen hamis, pedig akkor még nem volt annyi stúdióidőre fordítható pénz a banda kiadója mögött, meg nyilván neki sem volt annyi rutinja, mint a 'Matt Aragon' készítésekor.
Hogy pozitívumokat is említsek: Russell Castillo dobolása most is élvezetes, a hangzás is rendben van, a banda pozitív, vidám hangulata megmaradt, és itt-ott jó zenei ötletek is akadnak. Ilyen pl. a 'Do Or Die' refrénje, vagy a 'Nothing Is Everything' című nóta, ami a banda legjobbjai közé tartozik. (Még nyolc-kilenc ilyen, és egy rossz szavam se lehetne az albummal kapcsolatban...)
Egy nagylemezt azonban nem lehet annyi jó számmal eladni, amiből még egy 'best of' válogatásra is alig bír az ember két-három épkézláb nótát összekaparni...

--kristóf--