Vissza a lemezajánlókhoz

FINECHINA
When The World Sings
2000 Tooth & Nail Records

Általános iskola vége felé valósággal zabáltam a szintipopos/new wave-es csapatokat, a Depeche Mode-ot, az abból kivált Vince Clark Yazoo-ját és Erasure-jét, a New Ordert, de jöhetett a Camouflage, a Soft Cell, vagy akár a Bonanza Banzai is. Talán ezért kedveltem meg a FineChina nevű kvartett muzsikáját is vagy egy évtizeddel később.
A FineChina már bőven nem a nyolcvanas években, hanem a XX. század végén tűnt fel, amikor ez a fajta zene nem igazán volt reflektorfényben. Nem is váltotta hát meg a világot az együttes, viszont azt gondolom, trendiséggel semmiképpen nem vádolhatjuk meg. Első nagylemeze, a 'When The World Sings' producere Ronnie Martin, a Joy Electric nevű szintipop-formáció agytrösztje volt, aki a jelek szerint egyáltalán nem húzódott meg csendesen a háttérben, hiszen a lemez hemzseg az analóg szintiktől, és noha nem lehet összetéveszteni a Joy Electrickel, azért erősen érezhető a hatás. Ezzel együtt valamelyest mégis 'finechina'-snak mondható az anyag, ez elsősorban Rob Withem dalainak és hangjának köszönhető (utóbbiban mellesleg a The Smiths hatását szokás fellelni, de ennek megítélésében nem érzem kompetensnek magamat jelenleg). Azért az mindenképpen pozitív, hogy a gitárt sem mellőzik a fiúk, és még dobot is hallhatunk - igaz, rendesen elektronizált formában. Nekem természetesen azok a dalok mondanak többet, amelyek nem annyira az elektronikus ritmus lüktetésére épülnek, hanem akad bennük némi rock-szenzibilitás - ilyen például a nyitó 'We Rock Harder Than You Ever Knew', vagy az 'I Dropped A Bomb On Your Heart' -, de aranyos az egész lemez, talán ez is a legjobb szó rá.
A következő album után páréves szünet következett a csapat történetében, de tavaly ősszel újra nagylemezzel jelentkeztek - azt hiszem, arra is vetek majd néhány pillantást.

--kristóf--