Vissza a lemezajánlókhoz

FLAGSHIP
Maiden Voyage
2005 Rivel Records / Metal Heaven

A Narnia énekese, Christian Rivel tavaly nagyon belehúzott, így év elején három olyan lemez is megjelent, amelyen ő énekelt. Ezek közül legkorábban a Divinefire nevű project 'Glory Thy Name' című albumával kerültem kapcsolatba, abba tudtam belehallgatni először, még a megjelenés előtt. Utána alig bírtam kivárni, míg végre megjelent. A második ilyen project az Audiovision volt, attól először nem vártam sokat, viszont mihelyt meghallottam, megváltozott a véleményem, és egyre növekvő érdeklődéssel hallgattam. Végül jobban meg is szerettem, mint a Divinefire-t. Ezek után azt gondoltam, két ilyen jó lemez biztos kivette az energiát emberünkből, valószínűleg a harmadik project, a Flagship sínylette meg a figyelemmegosztást. Hát megint rosszul mértem fel a helyzetet, és megint átrendeződött a sorrend, jelenleg a három album közül a Flagshipé tetszik legjobban.
Igaz, a stílusa más, ezen nem dallamos heavy/power metalt, hanem 'hagyományőrző progresszív' rockot, vagyis, mellőzve az oximoront: kimunkált, igényes, változatos, dallamcentrikus, szép rockzenét hallhatunk. A lemez gyakorlatilag simán megjelenhetett volna az InsideOutnál is, hiszen nem áll távol olyan előadóktól, mint a Transatlantic, Neal Morse, vagy mondjuk Tomas Bodin. A zene legnagyobbrészt a Narnia billentyűsének, Linus Kase-nek a szüleménye, míg a szövegeket ezúttal is Christian Rivel írta. Noha a Narnia legutóbbi CD-jét hallgatva, illetve a DVD-t elnézve is világos volt, hogy Linus Kase nem béna gyerek, bevallom, ezzel a lemezzel alaposan meglepett. Úgy látszik, ez az ő igazi stílusa, itt érzi magát otthon. Mindenesetre nagyon otthonosan mozog a korongon, úgy is mint dalszerző, de hangszeresként is. Noha általában nem vagyok nagy rajongója a fekete-fehér lapocskáknak, itt jólesik hallgatni a zongorákat, orgonákat, szintetizátorokat. Természetesen a billentyűk szerepe meghatározó, ám szerencsére a gitárról sem feledkeztek meg a muzsikusok, abból is akar bőven. Nem meglepő módon ezek nagy részét a szintén Narnia-tag Carl Johan Grimmark játszotta fel, de még Kerry Livgren is tiszteletét teszi a lemezen. A dobos Mick Nordström neve sem volt ismeretlen a számomra, őt még Christian egyik ősrégi bandájában, a Modest Attraction-ben hallottam. Basszusgitáron Kristofer Enget hallhatjuk, hegedűn és brácsán Björn Klingvallt. Michael Rank Jensen akusztikus gitáron segített be, Per Hallman és Thomas Vikström pedig énekhangját kölcsönözte a felvételekhez.
Úgy hallottam, korábban - még Windy City néven - is készített valamit a társulat. Ezek után egész biztos utána fogok nézni annak a lemeznek is.

--kristóf--