1. |
Celebrate The Static |
|
2. |
Wardrobe Full Of Fiction |
|
3. |
Do You Think Dallas Is Still In The Slammer? |
|
4. |
I'll Be Back On Sunday |
|
5. |
November 5th |
|
6. |
Wire Tap Out |
|
7. |
Broken Thoughts Of Praise |
|
8. |
Walking Past You |
|
9. |
Right Before You Disappear |
|
10. |
Start The End Again |
|
11. |
300 Voices At Liberty Hall |
|
|
FLEE THE SEEN
Doubt Becomes The New Addiction
2006 Facedown Records / Noizz Music Co.
Amennyire szeretem és tisztelem a Facedown Records kiadót, annyira nem értem,
hogy került hozzájuk egy olyan banda, mint a Flee The Seen. Talán az a baj,
hogy nem vagyok amerikai. Ott nagyon menő az úgymond 'poszt-hardkór', és néha
csakugyan igen érdekes és élvezetes produkciók születnek a műfajban.
A Flee The Seen azonban érdekesnek talán érdekes - nekem nem tűnik annak se
-, de hogy nem élvezetes, abban biztos vagyok. Mármint a magam részéről, mivel
az internetet böngészve úgy látom, van, akinek tetszik. Lehetne akár jó is a
dolog valóban, elvégre a Facedownnak eddig bejött, ha egy bandában csaj énekel,
lásd Bloodlined Calligraphy. A Flee The Seen azonban számomra nemcsak stílusa
miatt tűnik kakukktojásnak a többnyire hagyományosabb hardcore-ban utazó
Facedown katalógusában, hanem színvonala miatt is. Hiába szavazzák meg az
énekes Kimet állandóan a legjobb énekesnőnek ilyen-olyan díjátadókon, nekem
komoly fájdalmat okoz, amit csinál. Sokszor az a benyomásom, hogy ő valami
egész más hangnemben énekel, mint amit a zenei kíséret indokolna, és a hangja
se tetszik. Valószínűleg emiatt van az, hogy az egyetlen nekem tetsző szám a
lemezen az 'I'll Be Back On Sunday', amiben rengeteg a férfivokál - amit minden
bizonnyal a gitáros RL Brooks szolgáltat -, és Kim viszonylag kevesebbet
szerepel. A zenei alap annyira nem is rossz a többi dalban sem, talán ha Kim
megmaradna a basszusgitározásnál, a Flee The Seen egy tízes skálán akár öttel
is több pontot kapna tőlem. És még mielőtt valaki hímsovinizmussal vádolna,
gyorsan elmondanám, hogy egyik kedvenc lemezem egy ideje a Stream Of Passion
tavalyi debütalbuma, az 'Embrace The Storm', amin szintén egy hölgy - Marcela
Bovio - dalol.
Nem tudom, a Facedown részéről egyszeri 'boltlás' volt-e a Flee The Seen
szerződtetése, vagy ebbe az irányba (is) szeretne terjeszkedni műfajilag a
kiadó, de ha az utóbbi az igaz, úgy remélem, olyan bandá(ka)t igazol, ami(k)ben
nagyobb örömöm lesz.
--kristóf--
|
| www |
| www.fleetheseen.com |
|
| Diszkográfia |
|
2003 Fighting Chance
2004 Sound Of Sirens
2006 Doubt Becomes The New Addiction
|
|
| Szereposztás |
|
Kim Anderson - basszusgitár, ének
RL Brooks - gitár, vokál
Manuel Sanchez - gitár
Aaron Crawford - dob
|
|
| Érdekességképpen
|
|
A Flee The Seen három díjat nyert a 'Kansas City Heavy Frequency Awards'
kiosztóján. Ők lettek a legjobb hardcore/crossover banda és az év
felfedezettjei, Kim pedig a legjobb énekes.
|
|