Vissza a lemezajánlókhoz

FEWLEFTSTANDING
Wormwood
2001 Takehold Records / 2002 Solid State Records

Az 1999-es év egyik nagy szenzációja volt a keresztény hardcore világában a FewLeftStanding nevű, addig ismeretlen zenekar bemutatkozó albuma, a 'Regeneration Of Self'. A Living Sacrifice új érájának rajongói azonnal rávetették magukat a friss zsákmányra. Okkal. A fiatal memphis-i (Tennessee állam) együttes még egy éve sem létezett, kiforrott metalcore zenéjük azonban a legnagyobb nevek közé emelte őket saját közegükben rövid időn belül.
Mi kellett a gyors sikerhez? Mindenekelőtt három tehetséges, képzett zenész, akik biztosan kezelik hangszerüket, valamint egy rutinos hangmérnök-páros, akik a maximumot hozzák ki a dalokból az adott költségvetés keretein belül. A zene tehát megadta a szilárd alapot az ütős szövegek számára. Szó szerint 'ütős' szövegek ezek: az első, 'Scourge' ('korbács') című dal ember és Isten örök ellenségét, a sátánt 'ostorozza'. A dalszövegek felépítésükben nagyban emlékeztetnek a dávidi zsoltárokra, sok a konkrét bibliai idézet is bennük. Többségük megvallás, illetve szellemi hadüzenet a sötétség erői ellen. S hogy a szövegek célba is érjenek, arról az énekes Chris Stafford gondoskodik, aki szívét-lelkét beleadva ordítja végig az albumot - leszámítva a kis számú lírai részt. (Őt hallgatva könnyű elképzelni, mire gondolhatott Dávid, amikor arról írt, hogyan 'kiáltott az Úrhoz'.)
Nem csoda hát, hogy sokan szinte lélegzet-visszafojtva vártuk a folytatást. Vajon sikerül-e felülmúlniuk magukat hős fiainknak?
Mindenki megnyugtatására közölhetem: sikerült. Az új korong, a 'Wormwood', ha lehet, még húzósabb anyagot tartalmaz elődjénél. Gyorsabb, keményebb, ám egyszersmind kidolgozottabb, változatosabb is lett a zene. A lényeg, az üzenet azonban maradt a régi.
A lemez egyik fénypontja a nyolcadik nóta, a 'Give Credit Where Credit Is Due' lassú, méltóságteljes felvezetésével, visszafogott, csendes versszakaival. Majd a dal végén Chris ismét kiereszti a hangját, hogy tudassa a világgal: 'Szent, Szent, Szent' az Úr, és csodálatosak az Ő munkái. A rajongók nagy részének kedvence a második szám, a 'Latest Fad', amely mind zenéjével, mind szövegével könnyedén magával ragadja a hallgatóságot. Zeneileg számtalan váltás jellemzi, melyek egy központi, sodró lendületű téma köré épülnek fel. A szöveg pedig az üres, képmutató vallásosságot ítéli el kemény szavakkal. Az utolsó, címadó dal pedig meggyőzi a hallgatót, hogy Chris tud énekelni a 'hagyományos' módon is, ha akar.
Sajnos, ez a - legalábbis a zenekar stílusához viszonyítva - könnyed dicséret nemcsak az albumot zárja le, de egy fényesen ívelő karriert is. A FewLeftStanding már csupán történelem, a zenekar hivatalosan feloszlott. Aki tehát meg akar ismerkedni az együttessel, mindenképpen vegye meg a 'Wormwood'-ot. Ha szereti a harcos, tüzes, kemény zenét, nem fog csalódni. A FewLeftStanding biztosan le fogja dönteni a lábairól.

--kristóf--