Vissza a lemezajánlókhoz

FEWLEFTSTANDING
Regeneration Of Self
1999 Takehold Records

Aaah, egy újabb örök klasszikus!!! A Takehold Records számos nagyszerű zenekart segített annak idején az ismeretlenség homályából való kitörésben - gondoljunk csak például az Underoath-ra, a Chalice-re, a Stairwellre, vagy a TwoThirtyEightre. Nem lehet azonban teljes ez a felsorolás egy név nélkül, amely név ugyan nem 'minden név felett való', de amely meglehetősen jól cseng a metal-core rajongók fülében. Ez a név pedig a memphisi (Tennessee, USA) FewLeftStanding neve.
A FewLeftStanding még egy éve sem létezett, amikor elkészítette mindmáig korszakalkotónak számító bemutatkozó korongját, a 'Regeneration Of Self'-et. Ezzel a banda mintegy berobbant a köztudatba, s igen rövid idő alatt óriási népszerűséget és elismerést vívott ki magának. Az biztos nem hátráltatta őket ebben, hogy a produceri teendők ellátásában Bruce Fitzhugh, a Living Sacrifice énekes/gitárosa, hangmérnökként pedig Barry Poynter, a Poynter's Palace fejedelme segítette a munkálatokat. De mindez nem lett volna elég önmagában, ahhoz kétség sem fér. Én sem akarom a fiúk érdemeit csorbítani, hiszen magam is nagy rajongójává váltam a lemeznek és a bandának egyaránt.
Zeneileg a FLS azt nyújtja, amit a stílusban megszoktunk, de mindent a legmagasabb szinten. A húsbavágó basszuson, a füstölő gitárokon, a tüdejét is majd' kiköpő énekesen, a légkalapács módjára csapkodó dobokon túl a helyenként ügyesen elhelyezett csendesebb részek, lágy akkordbontogatások, halk szövegek sem maradnak el. Ez utóbbiak közül legszebb talán a klasszikus, 23. zsoltár szívet melengető feldolgozása a 'Restoration'-ben. Igen, a kulcsszó a 'szív' lehet - de nem csupán erre a dalra vonatkozólag, hanem az album egészére nézve is. A tagok nemcsak zenei képzettségüket, ötleteiket, idejük egy részét fektették az anyagba, de a szívüket is beleöntötték. Óriási szellemi erő, dinamizmus árad a dalokból, barátaink tudják, milyen is az igazi inspirált és inspiráló zene. A legelső alkalommal igazából nem is annyira magára a zenére, mint inkább erre az erőre kaptam fel a fejemet. De félreértés ne essék: a zene IS nagyon jó. A gitáros 'Bionic J' az egyszerű reszelésnél jóval többet tud, nyilvánvaló a profizmusa. Ugyanígy a basszusgitár apró, elejtett manírjai is sokat elárulnak a rajta játszó muzsikusról, de a dobos Jon Keegin is változatos játékkal örvendeztet meg bennünket. Az énekes Chris többek szerint a banda legnagyobb erőssége, mások kevésbé elismerően nyilatkoznak róla; nekem tetszik a hangja, de nem tartom kiemelkedőnek.
A pár sorral feljebb már szóba került 23. nem az egyetlen zsoltár, amelyből idéz az album. Sőt, a szövegek túlnyomó többsége közvetlenül bibliai eredetű, és jelentős részük éppen a Zsoltárok könyvéből származik. Sok szó esik a szellemi hadviselésről, ez az egyik központi témának tűnik a CD-n. Lenyűgöző a nyitó 'Scourge'-ben, amikor a hangszerek kiállnak, és Chris többször is egészen határozottan kinyilatkoztatja: 'sÁTÁN, MEGDORGÁLUNK JÉZUS KRISZTUS NEVÉBEN!!!' Katarzis. Ennél jobb már csak koncerten lehet az élmény. (Ebben a zenekari tagok elbeszélései is megerősítenek egyébként.)
Itt az ideje, hogy felkeljünk, és elkezdjük birtokba venni, ami a miénk, hogy helyreálljunk, amint azt az album címe is sugallja. Ez azonban nem fog menni harc nélkül, melynek során sokan el is eshetnek. De mi tartozzunk azok közé, akik állva maradnak - és akkor idővel egyre többen leszünk. A FLS tagjai odavágták az ostort (a 'scourge' jelentése többek között ostor) a lovak közé, rajtunk is itt hát a sor, hogy hasonlóképpen tegyünk, nem igaz?

--kristóf--