Vissza a lemezajánlókhoz

FOCAL POINT
Suffering Of The Masses
1996 Tooth & Nail Records

'A halál után semmilyen kifogásunk nem lehet az életbeli tudatlanságunkra' - hirdeti a kaliforniai Focal Point első (és utolsó) CD-jének borítója. A lemez 'A tömegek szenvedése' címet viseli, és mondanivalójának mottója lehet a fenti idézet. Egy dolog biztos: a fiúk mindent megtesznek, hogy mindazok, akik figyelmesen hallgatják az albumot, ne maradjanak tudatlanságban az élet (és a halál) nagy kérdéseit illetően (feltételezve persze a szöveg megértéséhez szükséges szintű angoltudást).
Az intro utáni első dallal mindjárt bele is vágnak a közepébe. A nóta a 'Mikor meghalok' címet viseli, és bátran hirdeti a hitetleneknek: 'Mikor meghalsz, kifogások nélkül maradsz / ... / Mikor én meghalok, élek'. A dalszövegek nem korlátozódnak a halál után következendőkre: széthullott emberi kapcsolatok, tönkrement családok, abortusz, gyűlölet ugyanúgy szerepelnek az 'étlapon'. Mindezt (új) szívből jövő őszinteséggel megfogalmazva. Azok számára, akik rózsaszín álomfelhőn keresztül szemlélik életüket és az őket körülvevő világot, egy kijózanító pofonnal érhet fel az album. A cél alighanem éppen ez is volt a készítésekor.
A zene kiválóan elősegíti a sokkoló hatás érvényesülését. Ahogy a bevezető instrumentális track elkezdődik, már sejteni lehet, hogy valami készül. A halk, távoli, tompa dörejek közepette felhangzó akusztikus gitárok és szintetizátor komor képet festenek a hallgató lelki szemei elé, de valahol a felhők mögött azért sejtetni engedik a napfényt is. Majd hirtelen 'elszabadulnak az indulatok': egyszerre csap a lovak közé a dobos és a disszonáns témát hozó gitárosok. A 'gyilkos' riffekhez sikerült megtalálni a megfelelő torok tulajdonosát is Robbie Imrisek személyében. S hogy a lemez ne fulladjon monotóniába, arról a viszonylag gyakori lágyabb, hangulatos részek gondoskodnak, amelyekben sűrűn előkerül az akusztikus gitár is. (Azért nem kell félni, a Focal Point távolról sem nevezhető 'emo'-nak.) Az éles kontrasztok sokat dobnak a korongon, és a visszafogottabb periódusokban van idő megemészteni a hallottakat. Jó hír a metalosabb vonalat kedvelőknek: Robert Torres nem fél használni a kétlábdobot, bár igaz, a FP ettől sem lesz metalcore: remekbe szabott new school HC az, amit a 'Suffering' kínál. Ami engem leginkább meglepett, az az, hogy középiskolás(!) fiatalok ennyire érett, kiforrott anyagot hoztak össze. Sok idősebb embernek lenne mit tanulnia tőlük, azt hiszem.
Végül a pont az 'i'-re: a tartalomhoz méltó forma is társul, elsősorban a gitáros Ryan Clark fivérének, a borítótervért felelős Don Clarknak köszönhetően. A külső képen tűzben égő, elkínzott arcok láthatók, szöges ellentétben a belső oldalon található, ragyogó szívű, békességben lévő alakokkal. (Vizuális típusok előnyben.) A szövegkönyv gazdagon illusztrált a zkr koncertjein készült képekkel, így azok is élvezettel lapozhatják, akik egy kukkot sem értenek angolul.

--kristóf--