Vissza a lemezajánlókhoz

FURTHER SEEMS FOREVER
The Moon Is Down
2001 Tooth & Nail Records

A Strongarm feloszlása után sokan bánkódtunk, és őszintén szólva nem igazán vigasztalt a tagok bejelentése, hogy Further Seems Forever néven új rock-zenekart alapítottak új énekessel. Egészen addig, amíg meg nem hallottam a FSF zenéjét. Aztán ahogy hallgattam, egyre nagyobb hatást gyakorolt rám, mígnem azon kaptam magam, hogy már egyáltalán nem bánom, hogy a Strongarm feloszlott. Igaz, az ár jelentős volt, hogy létrejöjjön egy ilyen zenekar, mint a FSF, de néha áldozatot kell hozni az előrelépéshez, sőt a fennmaradáshoz is. Mert hogy a FSF nem visszalépés a Strongarmhoz képest, az biztos. Mivel nagy Strongarm-rajongó voltam és vagyok, nem akarom az anyazenekar jelentőségét sem kisebbíteni, így maradjunk abban, hogy a FSF nem rosszabb, mint elődje volt.
Mindez nyilvánvaló már az első dalból is. Gyakorlatilag már a kezdés sejteti velünk, hogy nem akármilyen zenészekkel van dolgunk. Az albumot ugyanis mindvégig egyfajta kettősség jellemzi, amitől igazán izgalmassá válik a zene. Egyrészt a dalok fülbemászók, könnyen megtanulhatók, koncerten nagy kedvenc is a csapat, a közönség szinte extázisban énekli végig a repertoárt torkaszakadtából a zenekarral. Másrészt a zene maga rendkívül összetett, a muzsikusok egytől egyig kiváló munkát végeznek. A felületes hallgatónak fel sem tűnik, milyen összetettek a szerzemények, milyen komoly hangszeres teljesítmény áll a hallottak mögött. Bonyolult, eltolt ritmusok kavalkádja, technikás hangszeres megoldások uralják a zenét, a hangszerek mindegyike önmagában is megállja a helyét. Együtt pedig olyan alapot képeznek, amelyet az énekes Chris Carrabba tetőz be érzelemgazdag, mély átéléssel előadott szólamával. Amitől a FSF igazán nagy, az az, hogy a bonyolult zenei megoldások ellenére egy pillanatra sem tűnik izzadtságszagúnak, töredezettnek, vontatottnak, amit csinálnak. Végig folyamatos, konzisztens, könnyen befogadható a zene, ugyanakkor hosszú távon sem válik unalmassá, kifacsarttá.
A szövegek többsége a Chris életében, környezetében zajló eseményeket, szituációkat írja le, és mindenki találhat magának olyat közöttük, amivel azonosulhat. Több dal is jól/rosszul működő emberi kapcsolatokról szól, némelyikük azonban mélyebb üzenetet is hordoz, és az Isten emberhez, az ember Istenhez fűződő viszonyára is ráillik. A szövegek terén egyik kedvencem a nyitó és címadó dal, amely az erőtlenek, megfáradtak iránti együttérzésre bátorít. Sokat mond számomra még a költői 'A New Desert Life', az egyik klipnóta, a 'Wearing Thin', és a 'Madison Prep' szövege is. Zeneileg nehéz kedvencet kiemelni a sok jó dal közül, de ha muszáj, akkor a 'Monachetti', a már említett 'Wearing Thin' és 'A New Desert Life', a 'Snowbirds And Townies', és a 'Just Until Sundown' kerülhet képbe.
Jóllehet a Strongarm rajongói számára nem feltétlenül jelent vigasztalást a Further Seems Forever muzsikája, az igényes, mégsem erőltetett, érzelmes, mégis erőteljes, technikás, mégis megkapó zenét keresők megtalálhatják a számításukat a bandában.
(Csak az a kár, hogy a lemez hosszúságának területén folytatták a Strongarm hagyományait, azaz a 'The Moon Is Down' meglehetősen hamar véget ér.)

--kristóf--