Vissza a lemezajánlókhoz

GENERATION
Brutal Reality
1993 Metal Blade Records / 1993 Wonderland

1993-ban jelent meg a Generation nevű project mindmáig - és valószínűleg örökre - egyetlen lemeze, a 'Brutal Reality'. A zeneileg az ipari metal kategóriába sorolható korong alkotógárdájának - számomra legalábbis - egyik érdekessége Bruce Franklin, a Trouble gitárosa, a másik pedig a társproducerként és muzsikusként egyaránt közreműködő, korábban producerként többek között a Betrayalt segítő Caesar Kalinowski volt. Az énekes Randy Kerkman különben Beki Hemingway férje, és feleségének munkásságában is közreműködött gitárosként illetve producerként, de zeneguruk számára ismerős lehet a neve a 3-D, illetve a Yonderboy összefüggésében is (utóbbi nevek szerény jómagamnak semmit nem mondanak, de hátha valakinek igen). Ennyit bevezetésnek, nem többet.
A 'Brutal Reality' az ipari muzsikák spektrumának kevésbé elborult tartományába esik, hiszen meglehetősen dallamgazdag, sőt, az ének is jobbára ebbe az irányba halad, nem igazán a torzított, agyoneffektezett emberi hangok jellemzik az anyagot, annál inkább Randy Kerkman dallamos énekstílusa, illetve számos hangfelvétel ízlésesen bevágva ide-oda. Akadnak a korongon szép számmal 'instrumentális' dalok is (ilyen a nyitó 'Alive', a 'Retro-Vision', a 'Revolutionism', és a 'Rm.101'), amelyekben Randy ugyan nem énekel, ám valamilyen formában többükben is előfordul emberi hang. És azért vannak ám a lemezen felfokozottabb pillanatai is Randynek: a 'Believe In Miracles'-ben, és az elvileg záró 'Hunger'-ben ki-kiereszti a hangját rendesen. A 'Hunger' azért csak elvileg záró, mivel hiába van utolsóként feltüntetve a borítón, van még utána 59 darab track, amelyből 58 darab csupán négy másodpercnyi szünetet tartalmaz, az utolsó, a CD 69. száma pedig a 69. zsoltár prózában előadva. Utóbbihoz kapcsolódó történelemóra: 1992-ben, azaz a 'Brutal Reality' megjelenése előtti évben látott napvilágot a (világi) Ministry 'Psalm 69', magyarul '69. zsoltár' című albuma, erre kívántak Caesarék ilyenformán reagálni. A 'Brutal Reality' szövegei amúgy is nyíltan evangelizálók, úgyhogy sokkhatást semmiképpen nem jelenthet a hallgatónak a CD-t záró 'bibliaóra'.
Nagyon kellemes kis CD egyébként ez a 'Brutal Reality', remek ötlet volt a létrehozóitól, hogy összeálltak megalkotni. Azok közé az albumok közé sorolom, amelyeket nem tudok megunni, akármennyit is hallgatom őket. Talán nem is baj, hogy nem folytatták a fiúk, így csak annál értékesebb kincs a Generation egyszeri 'szösszenete'.

--kristóf--