Vissza a lemezajánlókhoz

GHOTI HOOK
Banana Man
1997 Tooth & Nail Records

Közel 39 percnyi őrület. Bővebben: lásd alább.
A Ghoti Hook bemutatkozó nagylemeze, a sokat sejtető című 'Sumo Surprise' jó néhány kellemes percet/órát szerzett a hagyományos punk rock bandákra ráunt közönségnek. Hogy a 'Sumo' rajongói a 'banánt', azaz a 'Banana Man'-t nem fogják unni, abban biztos vagyok.
A 'Banana Man' nagyjából ott folytatja, ahol az előző korong abbahagyta. A zene nem sokban tér el a szokásos punk rock formulától: gyors dalok, egyszerű dallamok, energikus énekes, sok reszelés a gitárosok részéről. A 'Ghoti Hook' különlegességét nem is a zene, hanem a szövegek adják. Tulajdonképpen a punkzene bohócának, udvari bolondjának tekinthető az együttes. A legtöbb dal szövegének nincs igazán mély mondanivalója, különösebb irodalmi/esztétikai értéke - viszont önfeledten nevethetünk rajtuk (a diszkrét somolygástól a gurgulázó röhögésig, vérmérséklettől függően), már ha értjük őket. Még egy olyan (elvileg) szomorú dal hallgatásakor, amilyen az 'Estevan', is felszabadult jókedv sugárzik a fiúkból.
A CD-n helyenként elrejtve találkozhatunk a 'The Box' című epikus műalkotás (az eredetihez képest is!) bolondított verzióival, csak hogy még kevésbé emlékeztessen minket az album egy normális lemezre.
Kedvencek: a már szóba hozott 'Estevan', a lassabb 'Just Fools', a komolyabb 'Running Away' és 'Love By The Numbers', valamint a szövegével hódító 'Cowboy' és 'My Bike'. Az utóbbi érdekessége egyébként, hogy a gitáros Jamie énekli a fő szólamot.
Az biztos, hogy a 'Ghoti Hook' egy igazi unikum (volt) a punk rock világában. A 'Banana Man'-t követő stílusváltással lezárult ugyan egy korszak a zenekar történetében, de bármikor újra felidézhető. Nem kell mást tenni, mint meghallgatni a 'Sumo Surprise'-t vagy a 'Banana Man'-t.

--kristóf--