Vissza a lemezajánlókhoz

GUARDIAN
Smashes
1999 Myrrh Records

A Guardian egyike volt a klasszikus keresztény hard rock/heavy metal zenekaroknak a '80-as évek végén, ill. a '90-es évek legelején. Aztán két általam is nagyra becsült album, a 'First Watch' és a 'Fire & Love' után kezdett egyre kommerszebb irányba haladni a banda.
A '93-as 'Miracle Mile' még mindig jó dögös arena rock volt, de az utána jövő 'Swing Swang Swung'-ot sokan nem tudták hova tenni, a lemez ugyanis amolyan 'fél-akusztikus', erősen visszafogott muzsikát tartalmazott, ami remekül mutatott volna egy EP-n, de egy teljes nagylemez alighanem sok volt belőle a régi rajongótábor nagy részének. A '95-ös 'Buzz' végképp lelombozta a heavy metal kedvelőit, hiszen afféle alternatív hard rockot hallhattunk rajta, mélyebb énektartománnyal és normális gitárszólók nélkül, ami szerintem egy olyan kaliberű gitárosnál, amilyen Tony Palacios, egyenesen pocsékolásnak minősíthető. A 'Bottle Rocket' még egyet rúgott a kitartóan reménykedő ősrajongókba erősen a rádióbarátságra hajtó hangzásával.
Mégis, amikor megláttam a 'Smashes'-t, nem tudtam ellenállni a csábításnak, hogy megvegyem. Igaz, ebben nagy szerep jutott a rendkívül kedvező árfekvésnek is, de azért a fentiek ellensúlyozására azt is meg kell állapítanom, hogy a Guardian általam viszonylag kevésbé nagyra becsült lemezein is akadtak igencsak jó dalok. Márpedig a 'Smashes' alcíme nem más, mint 'The Best Of Guardian', amit aztán tovább is pontosítanak egy időintervallummal: '1993-1998'; vagyis a korong a 'Miracle Mile'-tól a 'Bottle Rocket'-ig terjedő időből tartalmaz jónak ítélt nótákat. Előbbiről kettőt, mégpedig a két, annak idején a legnagyobb karriert befutót ('Dr. Jones & The Kings Of Rhythm' ill. 'Shoeshine Johnny'). Kellemes nóták, jó alaphangot adnak a CD-hallgatáshoz. A 'Swing Swang Swung'-ról szinte bármit választhattak volna, nem nagyon voltak rajta kiemelkedő nóták semelyik irányba; ezzel együtt jó látni, hogy az album legkeményebb dala, az 'Endless Summer' itt is felbukkan két másik szerzemény társaságában. A 'Buzz'-ról választották a legtöbb dalt, szám szerint ötöt; mivel a 'Lead The Way' és a 'Psychedelic Runaway' itt van, nincs panaszom. Annál inkább a 'Bottle Rocket' esetében, amiről mindössze három nótát válogattak be, és se a 'Salvation', se a 'Revelation' nincs közöttük.
A történet sajnos nem eddig tart, ugyanis megvertek minket egy csomó (öt darab) remixszel is, amik nélkül pedig igazán boldogan lehet élni. Poénnak elég lett volna egy is. Igaz, legalább magyarázatot kapunk arra, miért olyan kevés dalt hallhattunk a 'Bottle Rocket'-ről: a remixek között ott van a 'Babble On' és a 'Queen Esther' felpuhított remixe is, így gyakorlatilag csak összejön az öt nóta.
És van még egy komoly problémám is: ugyan a Guardian utolsó stúdiólemeze a '97-es 'Bottle Rocket' volt a 'Smashes' megjelenésével nagyjából egy időben megjelent két koncertlemez, egy feldolgozás-EP, továbbá egy régi, kiadatlan szerzeményeket bemutató CD is a zenekartól. Ha ez nem a gátlástalan pénzszerzésre tett utolsó kétségbeesett kísérlet, amíg még ismeri valaki a banda nevét, akkor nem tudom, mi.
Az ilyen negatívumok - és a visszataszítóan ízléstelen és bántóan szegényes borító - ellenére is örömöt okoz a 'Smashes', mivel egyrészt jó dalok vannak rajta - a remixeket most hagyjuk -, másrészt személyes oka van: felidézi életem már-már feledésbe merült szakaszát, amiből most természetesen csak a szépre emlékezem. Az utóbbi persze nem mindenki számára garantált, de az előbbi miatt másnak is tudom ajánlani a lemezt, amennyiben kedveli az igényes hard rockot.

--kristóf--