Vissza a lemezajánlókhoz

HARMONY
Dreaming Awake
2003 Massacre Records

A Harmony neve tökéletesen ismeretlenül csengett a számomra, amikor a zenekar első lemeze 2003 tavaszán a Massacre-nél kijött. Aztán hamarosan megtudtam, hogy a Harmony basszusgitárosa az az Andreas Olsson, aki a Narnia és a Stormwind tagjaként volt ismert addig. Ráadásul Andreast épp Christian Rivel, a Narnia énekese ajánlotta be a Harmony tagjainak.
A kapcsolat a Narniával nem korlátozódik az előbbiekre, ugyanis a Harmony szintén sokat merít zeneileg Malmsteen mester munkásságából, és a virtuóz gitárjátékra erősen építő neoklasszikus heavy metalból úgy általában. A Harmony azonban valamivel progresszívebb a Narniánál, mintha a Symphony X is szerepelne a hatások között - persze igazi konkurenciát nem jelent a Symphony X-nek, de ezt talán nem is kell szégyennek tekinteni egy elsőlemezes banda esetében. Már csak azért sem, mert igencsak kellemes hallgatnivalót dobott össze ez a svéd kvintett. Ugyan nem hoztak be semmi újat a stílusba, nem halványítják el a legnagyobbak fényét, mégis, valami nagyon megfogott ebben a lemezben. Fantasztikus a hangulata, bármikor élvezettel veszem elő és hallgatom át, mégpedig gyakran többször is egymás után. Óriási érzések szabadulnak fel a bandából, és némelyik dalnak különösen eltalált a refrénje. Fura, mert például Henrik Bath énekhangja nem tartozik a kedvenceim közé, Magnus Holmberg billentyűjátéka sem kápráztatott el túlságosan, a progresszív ízű elemek sem igazán vakmerőek. És mégis, nemcsak a Föld mozog, de engem is megmozgat a 'Dreaming Awake', valahányszor csak hallgatom. Igaz, ebben szerepe van a dobhangzásnak is, amelyet mintha csak az én ízlésemhez igazítottak volna, no meg a dobos Tobias Enbert letisztult játékának is. És azért azok a nem túl rafinált prog-hatások is kellemes színfoltjai a muzsikának, meg az atmoszférikus billentyűk is jelentősen növelik a korong élvezeti értékét minden egyszerűségükkel együtt. (Vagy pont az egyszerűségük miatt?) Szépek a nyugodt instrumentális átvezetések és a balladák is, s ami a fő: nem unalmasak! Az egyik kedvenc nóta is a balladák közül kerül ki, nevezetesen a 'Without You'. Rajta kívül a 'She', a 'Remember', és a címadó 'Dreaming Awake' okozza a legtöbb örömöt az albumon. A borító is szép, ráadásul nem csupán kívül, de belül is nagyon igényesen kidolgozott, így a 'Dreaming Awake' nem kizárólag a fülnek nyújt kellemes élményt.
Fura egy album ez. Jóllehet zeneileg nem igazán tekinthető korszakalkotónak, mégis jóval többet nyújt, mint sok olyan korong, amelyek úgymond 'jobbak'. Úgy érzem, még évek múltán is szívesen fogom levenni a polcról, hogy meghallgassam. A Harmony értékállóságának titka nem is annyira magában a zenében, mint inkább talán a tagok őszinte, tiszta szívében és érzelemgazdagságában rejlik. A fiatal kvintettnek csak sok sikert tudok kívánni!

--kristóf--