Vissza a lemezajánlókhoz

HASTE THE DAY
When Everything Falls
2005 Solid State Records / 2005 Abacus Recordings

A Haste The Day első Solid State-es lemezének, a 'Burning Bridges'-nek a beazonosítását sokáig halogattam annak idején (azaz tavalyelőtt). A második nagylemezzel, a 'When Everything Falls'-zal hasonlóan vagyok, azzal is vártam vagy fél évet, és hogy nem többet, az annak köszönhető, hogy a banda bécsi fellépésére azért fel akartam legalább alapszinten készülni. Nem mintha az első album nem tetszett volna, sőt, éppen hogy nagyon is, ám a kritikák és a felületes belehallgatások alapján úgy éreztem, ez a második nem annyira az én zeném lesz.
Hát, a CD-t meghallgatva is ez volt a meglátásom, a korábban olvasott kritikák nem hazudtak. Míg az első album végig izgalmas, élvezetes volt a számomra, ez a második teljesen kiszámítható, sablonos, mondhatni primitív. Gyönyörűen szól, ügyesen feljátszották az anyagot a fiúk, most is megvannak a dallamos vokálok, Jimmy is széjjelkárogja magát, sok súlyos breakdown is van - és azt hiszem, ezzel mindent el is mondtam, magát a fő problémát is. Ez pedig a már jelzett sablonosság. Minden dal kábé egyforma, jellegtelenek a riffek, a vokálok, vagyis a dalok. Ennyit a CD-ről.
Na de élőben ugyanez: óriási fíling, ellenállhatatlan lendület, rájövünk, hogy az egyszerű breakdownokra mekkorát lehet mozogni, milyen jól együtt lehet énekelni a refréneket a bandával (még hogy primitívek?! - ugyan kérem, fülbemászóak, fogósak!!!), milyen jó is ez a zúzás-dallam egyveleg. Szóval röviden: a 'When Everything Falls' csak ürügy a további turnézásra, remek lehetőség, hogy az ember betanulja a számokat, amiket aztán együtt élhet át a többiekkel. Kész szerencséje a bandának, hogy nem a koncert előtt írtam kritikát az albumról, mert abban aztán nem sok köszönet lett volna, hehe.
Még egy gondolat a koncertről: sajnos Jimmy Ryant élőben nem láttam, és most már valószínűleg nem is fogom, hiszen kiszállt a bandából - igaz, a búcsúbuli DVD-jét majd megnézhetem, ha minden igaz -, de a lemezeken hihetetlenül egysíkúan károg, egy az egyben nyúlva Dan Weyandt mestert - a Zao frontemberét, ha valaki nem tudná, kiről beszélek. Az új fiú viszont énekelni is tud a jelek szerint, szóval könnyen lehet, hogy a váltás a csapat előnyére vált, és a harmadik lemez megint igazán jó lesz 'lemeznek', vagyis otthoni hallgatnivalónak is. Amilyen az előző, a 'Burning Bridges' is volt. Addig is én már más füllel hallgatom a 'When Everything Falls'-t is, hiszen a koncert kellemes emlékeivel összekapcsolva már az is nagy élményt nyújt. De magában annyira nem erőltetném a megvásárlását senkinek. Ha valaki mégis nagyon kíváncsi az előző album alapján, mindenképpen hallgasson bele először, mielőtt megvenné.

--kristóf--