Vissza a lemezajánlókhoz

HASTE THE DAY
Pressure The Hinges
2007 Solid State Records

A Haste The Day előző lemeze, a 'When Everything Falls' nem lett éppen egy kiemelkedően jó lemez, az anyag sokkal inkább koncertre, mintsem CD-re való volt. A harmadik nagylemez előtt az énekes Jimmy Ryan kiszállt, de ettől még korai lett volna temetni a bandát. Sőt, pár héttel Jimmy búcsúbulija után már láthattuk is az új frontembert élőben, és ott igencsak meggyőző volt. Hogy őszinte legyek, Jimmy ugyan szimpatikus gyerek, de igencsak korlátozottak a képességei, a Zao-t idéző károgáson és a szimpla kiabáláson túl semmit nem mutatott fel, úgyhogy tulajdonképpen a bandának se jött rosszul, hogy kereshetett a helyére valakit, aki ennél többet tud nyújtani.
A pozíció végül egy Stephen Keech nevű fiatalemberé lett, aki az év első felében megjelent 'Pressure The Hinges'-en végre felvételen is bemutatkozhatott. Nos, Stephen nem akarja elődjét majmolni, nyoma sincs a korábbi károgásoknak, a szokásos metalcore-os üvöltésből annál több akad. Ami nem is meglepő, hiszen a Haste The Day továbbra is metalcore-t játszik, ugyanúgy itt vannak a breakdownok, a metalos riffelés, meg a poposan dallamos refrének. Ami újnak mondható, hogy Stephen a dallamos énekből is kiveszi a részét, bár továbbra is a gitáros Brennan és a basszusgitáros Michael felel a dallamok túlnyomó többségéért. Az album nem is tartogat sok izgalmat, viszont jobb lett, mint az előző, és nemcsak Stephen miatt, hanem mert maguk a dalok is erősebbek lettek. A producer GGGarth Richardson a stúdióban átíratott több nótát, mert érzése szerint többet is ki lehetett hozni belőlük, valószínűleg igaza is volt.
Ami nagyon pozitív a lemezben, legalábbis abban a változatban, ami nekem megvan, hogy jár hozzá egy DVD is, amin egyrészt Jimmy búcsúkoncertjét tekinthetjük meg, másrészt a zenekar eddigi videoklipjeit, és van egy rakás bónuszfelvétel is rajta, köztük némi élő anyag Stephen frontemberkedésével, felvételek a stúdiózásról, meg sok-sok ökörködés, ami számomra nem volt vicces, de a zenekarnak biztos kedves emlék. További bónusz egy plusz nóta ('In Memory'), valamint két szám demováltozata a CD végén, utóbbiakra talán nem lett volna nagy szükség, de végül is nem kötelező meghallgatni őket.
A DVD miatt a zenekar iránt érdeklődőknek mindenképpen ajánlani tudom a lemezt, amúgy korrekt anyag, de semmi különös nincs rajta, szóval nem kihagyhatatlan. Ha mostanában fellépnének errefelé, azt mondanám, aki teheti, inkább nézze meg élőben őket, az nagyobb élmény.

--kristóf--