Vissza a lemezajánlókhoz

HAVEN
Age Of Darkness
1991 R.E.X. Music

A Haven bemutatkozó lemeze, a 'Your Dying Day' 1990-ben jelent meg a R.E.X. Music gondozásában. A remek dallamos power metalt játszó csapat érdekessége volt, hogy a tagok - az akkor körülbelül huszonegy éves énekes kivételével - életkora tizenkilenc év alatt volt, ám ez nem hallatszott meg a zenén, amely meglehetősen érett muzsikát tartalmazott.
Akkor még nem lehetett tudni, hogy a '91-es 'Age Of Darkness' még az erős első lemezhez képest is mennyire jó lesz. Pedig az lett. A Haven zenéje komplexebbé, szigorúbbá vált, ugyanakkor a fogós dallamokból akad itt is bőven. A mellesleg a szövegek nagy részéért is felelős Tim Benton dobos azonban olyan kétlábdobos témákat és darabokra tört ritmusokat prezentál újra és újra (és újra), hogy nem lehet rá panasz. Maga a hangzás is súlyosabb lett, ami a Believerből megismert Kurt Bachman érdeme; a dobok hangzása például szinte egy az egyben a Believer 1990-ben megjelent albumát, a 'Sanity Obscure'-t idézi fel bennem. Persze az ének a legkevésbé se lett believer-ös, Kevin Ayers továbbra is erős tenorjával hódítja meg a felsőbb hangtartományokat.
A lemezt a 'Tenacious Volition', egy szép, lírai, instrumentális intro vezeti be, ám rögtön utána változik a kép, a 'Divination' kezdő riffje tüstént eloszlatja a félreértéseket, és világossá teszi, hogy a Haven nemhogy nem hígult fel, de egyenesen töményedett a 'Your Dying Day' óta. A 'When You Said Goodbye' révén egy valamivel fogósabb dal következik, ám a 'Holly'-val visszatér a töményebb hangulat. Az 'Exaltation' egy újabb lírai instrumentális darab, erős neoklasszikus ízzel. Nem sok időt hagy azonban a fellélegzésre, mert már jön is a 'The Witching Hour', egy újabb komplex power metal futam, ami után a 'Seance' ugyan csendesen kezdődik, ám az atmoszférát nem sokkal ezután darabokra töri a belépő gitár és dob. Az egyetlen igazi ballada, a 'Spend My Life With You' következik most, de ez sem nélkülözi az elektromos gitárok egészséges jelenlétét. A sajátosan lüktető 'Unchanging Love' és a megint csak összetettebb 'Blood Of The Lamb' zárja az 'Age Of Darkness' power metalos részét, ám hátravan még a torzítót soha nem látott 'Once Upon The Time', amelynek érdekessége, hogy a zenét fordítva játsszák le, miközben Kevin a megfelelő irányban énekel. Mindez valóban meseszerű hangulatot kölcsönöz a dalnak (a 'once upon a time' magyar megfelelője az 'egyszer volt, hol nem volt').
Talán a dalok címeiből is kitetszik, hogy az 'Age Of Darkness' szövegeinek központi témája az okkultizmus, annak veszélyei, illetve az ezekből történő megszabadulás módja Jézus Krisztus által. A 'sötétség korszakában' így a Haven muzsikája fénylő lámpásként ragyoghat mindazok számára, akik szeretik a power metalt, ám annál kevésbé támogatják a sok zenekar szövegeiben megjelenő sötét ideológiákat.

--kristóf--