Vissza a lemezajánlókhoz

HOLY BLOOD
The Wanderer
2004 Bombworks Records

Szélfúvás, majd komolyzenei származású (eredetileg Muszorgszkij által komponált) intro nyitja a kijevi Holy Blood eredetileg 2002-es, de a nagyvilághoz inkább a 2004-es, a Bombworks Records nevéhez fűződő kiadás révén eljutott lemezét. A rövid bevezető után azonban már jön is a címadó nóta, amelynek alapján kiderül, mit is várhatunk a bandától: dallamos gitártémákkal teletűzdelt extrém metalt némi billentyűvel és női énekkel, népzenei hatásokat is felvillantva. Az énekhang valóban kiérdemli az 'extrém' jelzőt, legyen szó mély hörgésről vagy az általában domináló visítozás-szerűségről. A dobok hangja meglehetősen gépies, ha nem lenne dobos is feltüntetve a borítón, azonnal rá is sütöttem volna a lemezre, hogy dobgépet hallhatunk rajta - persze, ez így is előfordulhat, lehet, hogy Dmitrij a felvételek után csatlakozott a bandához...
Egyébként azt kell mondjam, igencsak meglepett a társulat produkciója. Elvégre itt élnek és zenélnek is már évek óta az egyik szomszédos országban, mégis csupán nemrég, és akkor is amerikai kerülővel jutott el hozzám a hírük. Pedig jó a zenéjük! Már a 'The Wanderer' is jó a tipikus underground borító ellenére is, a még újabb 'Waves Are Dancing' pedig az előzetesen hallott nóták alapján sokkal jobb lesz. A szövegek, akárcsak a zenekar neve, a nyolcvanas/korai kilencvenes évek white metal mozgalmának idejét idézik fel, és szimpatikus, mennyire komolyan is gondolja a banda, amiről énekel: az énekes/gitáros Fedor pásztorként tevékenykedik gyülekezetében, szóval a mindennapokban is megéli azokat a bibliai valóságokat, amikről a dalai szólnak.
Kedvenc nótám különben az 'In The Lake Of Fire' és a 'The Poor World', de például a 'The Wanderer' vagy az 'On Drakkares Of Fate' is nagyon bejön. Érdekes, hogy a szövegkönyv ugyan angolul tartalmazza a dalszövegeket, de ahogy hallom, azok valójában a csapat anyanyelvén hangzanak el. (Persze nyilván többre megy velük az átlag nyugati fogyasztó ilyen módon, mintha eredetiben, ráadásul cirill betűkkel zúdítanák a nyakába a mondanivaló írott formáját.) Sajnos hiába az angol anyanyelvű kiadó, a borító számos nyelvtani hibát tartalmaz, ami mondjuk egy szláv csapat esetén még elmegy, de talán meg lehetett volna oldani ügyesebben is a dolgot. Természetesen ez nem lényeges, de kis idő és energia befektetésével kiküszöbölhető lett volna, ezért picit zavaró.
A zene viszont egyáltalán nem zavar, még akkor sem, ha a záró track egy techno remix, így egy hallgatás egy életre elég belőle, további alkalmakkor az ember azonnal állítja le a CD-t a 'Cold Winds' záró hangjai után. A tíz 'rendes' - közte három instrumentális - track ugyanis megállja a helyét, és igencsak bíztató a jövőre nézve.

--kristóf--