Vissza a lemezajánlókhoz

HOPESFALL
A Types
2004 Trustkill Records

A Hopesfall annak idején 'Spirit-filled' hardcore-zenekarként kezdte meg tevékenységét, ám első lemezével, a parányi kiadó, a DTS Records gondozásában megjelent 'The Frailty Of Words'-szel keresztény körökön kívül is gerjesztett hullámokat. Akkoriban újszerűnek számított a banda dallamos stílusa, az, ahogyan a dallamos éneket 'belecsempészték' a hardcore-ba.
A folytatás, a négyszámos 'No Wings To Speak Of' révén, amit már kedvenc kiadóm, az - azóta már megszűnt - Takehold adott ki, aztán nagyot lépett előre a banda az erős kezdéshez képest is. Olyannyira, hogy a komoly mainstream HC-kiadó, a Trustkill - Poison The Well, stb. - le is szerződtette a fiúkat, és újra kiadta az EP-t. A második nagylemez, a 'The Satellite Years' azonban erősen különbözött a korábbi anyagoktól - na nem a zene, az az EP vonalát vitte tovább stílusban és színvonalban egyaránt, ám Doug Venable helyett új énekes érkezett Jay Forrest személyében, és a korábban jellemző markáns spirituális tartalomnak nyoma veszett. A zenekar tovább turnézott, és cserélgette a tagokat, mígnem az eredeti felállásból mindössze a gitáros Josh Brigham maradt.
Ilyen előzmények után készült el és jelent meg a harmadik nagylemez, az 'A Types', ugyancsak a Trustkill/Roadrunner gondozásában. A Roadrunner címkét talán hiba is volt rátenni, mivel az albumnak vajmi kevés köze van a metalhoz, de a hardcore-hoz se sok. Jay alig-alig ordít a lemez folyamán, viszont figyelemre méltó módon megtanult énekelni. A zene is teljesen más lett, mint volt, ami nem csoda, hiszen tudomásom szerint régen az időközben a Celebrity-be távozó Ryan Parrish volt a fő zeneszerző. Itt-ott felbukkannak még a Hopesfall egyik védjegyének számító lebegős/elszállós gitáreffektek, de sehol az a komplexitás és intenzitás, ami régen jellemezte a csapatot. A Hopesfall tehát már nemcsak hogy nem 'Spirit-filled' - jóllehet továbbra is vannak hívő tagjai -, de nem is 'hardcore'.
Ha itt véget érne az ismertető, azt hiszem, élő ember nem lenne, aki kedvet kapna az album meghallgatásához, mivel sok pozitívat eddig nem írtam róla. Csakhogy akkor mivel magyaráznám, hogy amióta megvettem, szinte ki se vettem a lejátszóból? Merthogy ez a helyzet, és bizony nem a lejátszó meghibásodása áll a dolog hátterében, hanem az az egyszerű tény, hogy véleményem szerint ez itten egy briliáns album, kérem. Óriási érzelmes rock-himnuszok, az embert könnyedén körüllebegő atmoszféra, és azért lendület is akad a lemezen (lásd 'Matchmaker's Haven', hogy mást ne mondjak). Nem egy technikás muzsika, de minden hang a helyén van, jók a témák, az effektek, az ének, a vokálok, a hangzás, és még a borító is szép munka.
Aki bírja követni a Hopesfall változásait, vagy egyáltalán nem is érdekli az egész, csak egy színvonalas érzelmes rock-lemezt akar, könnyen lehet, hogy úgy jár a végén a lejátszójával, mint én, ha egyszer belehelyezi az 'A Types'-t.

--kristóf--