Vissza a lemezajánlókhoz

HOPESFALL
The Satellite Years
2002 Trustkill Records

Bármelyik irányból közelítjük is meg időben a Hopesfall második nagylemezét, a 'The Satellite Years'-t, valamilyen szempontból jelentősnek mondható változást fogunk tapasztalni. Egyrészt a tavalyi 'A Types'-hoz képest jóval szigorúbb a zene, másrészt az első két lemezhez képest változott az énekes személye, és odalett a keresztényi mondanivaló is. (Mármint nem lett istenellenes a Hopesfall, de a szövegek nem tükrözik többé azt az értékrendet, ami az első nagylemezt és az utána megjelent EP-t jellemezte.)
Nem Jay Forrest lett az egyetlen új ember a gárdában, a 'No Wings To Speak Of' EP óta más lett a basszusgitáros is, Pat Aldrich helyére Chad Waldrup érkezett, de ez nem volt különösebb hatással a zenére, mivel annak nagy részét a gitáros Ryan Parrish írta. A stílus tehát maradt a korábban megismert dallamos hardcore itt-ott dallamos énekkel, máshol durva ordítással. Jay Forrest ordításaival nincs is különösebb gond, ám a dallamos énektémák kivitelezése hagy némi kívánnivalót maga után - bár hardcore-ban ez még bőven elmegy. A zenét is jellemzi az énekre jellemző kettősség, hiszen a lebegős, elszállós hangulatokat durva részek váltják, és viszont. A szövegek költőiek, de olyan szinten, hogy gyakorlatilag ember legyen a talpán, aki megmondja, miről szólnak (már ha szólnak valamiről egyáltalán).
A mai napig a 'The Satellite Years' a 'fekete bárány' a számomra a Hopesfall diszkográfiájában: ugyan önmagában véve egész jó kis lemez, a zenekar többi kiadványa sokkal többet jelent a számomra. Egyes részeknél a 'The Satellite Years' is nagyon jól megragad valamit, de egy Hopesfall-tól ez kevés. Hiába, így jár az, aki nagyon magasra teszi a mércét saját magának.

--kristóf--