Vissza a lemezajánlókhoz

INKED IN BLOOD
Lay Waste The Poets
2005 Facedown Records / 2005 Noizz Music Co.

A tavalyi EP, az 'Awakening Vesuvius' után végre megjelent az Inked In Blood első nagylemeze. Azért 'végre', mert az EP-n hallott dallamos, mégis lendületes, változatosnak tekinthető hardcore átlagon felüli produkciónak volt mondható, és reméltem, hogy a Facedown Records által kiadott debütalbum beigazolja komoly várakozásaimat. Azt hiszem, nem is kellett csalódnom.
Ugyan elsőre nem fogott meg különösebben a 'Lay Waste The Poets', de nem sok hallgatás kellett hozzá, hogy megszeressem. Jó hallani, hogy vannak még olyan hardcore-bandák, amelyek nem elégszenek meg a már ezerszer hallott témák ezeregyedszer (ezerkettedszer, ezerharmadszor, és így tovább) történő eljátszásával, ugyanakkor nem is a rádiókat akarják meghódítani dalaikkal. Ilyen banda volt a Strongarm és a Shai Hulud is többek között, ma pedig ilyen például a Misery Signals. Azért épp e három zenekart soroltam fel, mert az Inked In Blood őket emelte ki a fő hatások közül, és mert valóban hallatszik is a hatásuk az IIB zenéjén. Ugyanakkor az IIB többet tesz a hatásai másolásánál, a zenéjének van némi egyedi íze. Sokkal egyértelműbb például a Shai Hulud és a Strongarm muzsikájánál, direktebb, lendületesebb ritmusok jellemzik, a dallamok viszont nem hiányoznak a gitárosok játékából. Az énekre nem jellemző a dallamosság, még ha pár helyen bele is csempésztek néhány dallamos hangot. Szép instrumentális részek is színesítik a korongot, tényleg nem csak monoton zúzdából áll az anyag. Az intelligens, szenvedélyes szövegek és a szépen kivitelezett borító is javítják az összhatást.
Az Inked In Blood szerződtetése is remek húzás volt a Facedown részéről, a 'Lay Waste The Poets' az őszi hardcore-termés egyik üde színfoltja lett.

--kristóf--