1. |
Call To Arms |
|
2. |
Angel Of Lost Hopes |
|
3. |
Altars |
|
4. |
To Be Your One And Only |
|
5. |
Instrumental |
|
6. |
This Moment |
|
7. |
Somewhere Familiar |
|
8. |
With Devils |
|
9. |
In The Wake Of Loss |
|
10. |
Paradise Regained |
|
|
INKED IN BLOOD
Sometimes We Are Beautiful
2007 Facedown Records
Az Inked In Blood bemutatkozó EP-je, az ötszámos 'Awakening Vesuvius' és az azt
követő nagylemez, a 'Lay Waste The Poets' révén egy szimpatikus, pozitív
üzenetet képviselő és egyedi zenei hangzásra törekvő hardcore-bandát
ismerhettem meg. Emberileg is szimpatikus arcok alkották a zenekart, úgyhogy
érdekelt a folytatás, amiből majdnem semmi nem lett, akkora vándorlás indult
meg a csapat tagságában. Az IIB így egy darabig sokkal inkább emlékeztetett
átjáróházra, mint zenekarra, de mindez nem szegte az énekes Joey és a gitáros
Matt kedvét, töretlenül nyomultak előre, és végül össze is tudtak hozni még egy
albumot.
A 'Sometimes We Are Beautiful' nem okoz sok meglepetést, az Inked In Blood
a tagcserék ellenére maradt, ami volt, egy szimpatikus hardcore-zenekar. Ugyan
nem üti meg a fő hatások, a Strongarm, a Shai Hulud, ill. a Misery Signals
szintjét, de attól még szerethető lett ez a lemez is, jóllehet azt kell
mondanom, továbbra is az 'Awakening Vesuvius' az együttes eddigi legjobb
alkotása. A 'Sometimes We Are Beautiful'-on az én ízlésemhez viszonyítva túl
sok lett a dallamoskodás, kevesebbet is el bírtam volna viselni belőle. Persze
tudom, egyrészt még mindig ez a trend, másrészt sokak számára hosszú távon
sokkal érdekesebb dallamokat énekelni, mint ordibálni, vagyis tudok okokat
kitalálni, miért is lett ilyen az anyag, amilyen, de attól még nem fog jobban
tetszeni. Félreértés ne essék, nem jár kínszenvedéssel számomra a dallamos
részek végighallgatása, sőt, összességében közepes fölé értékelem a lemezt, de
szerintem nagy áttörést nem fog hozni a bandának - igaz, nem is hinném, hogy az
lebegett volna célként a szemük előtt, amikor készítették. Pozitívumként még
annyit, hogy van azért egypár kiemelkedően jó téma is a korongon, amiket
alighanem a fent említett 'nagyok' is szívesen tudnának magukénak.
Nem az évszázad albuma tehát, de őszinte, szerethető anyag, főleg ha valaki
kedveli a sok dallamos éneket hardcore-os zenei alapokon. Jómagam is biztosan
elő fogom még venni később is, de biztosan nem annyiszor, mint az 'Awakening
Vesuvius'-t.
--kristóf--
|
| www |
| myspace.com/inkedinblood |
|
| Diszkográfia |
|
2004 Awakening Vesuvius
2005 Lay Waste The Poets
2007 Sometimes We Are Beautiful
|
|
| Szereposztás |
|
Joey Trump - ének
Matt McDonnell - gitár
Kelly Mullinix - gitár, vokál
Steven Gosvener - basszusgitár
Stephen Poole - dob
|
|
| Érdekességképpen
|
|
Az előző albumon hallható felállásból mindössze az énekes Joey Trump és a
gitáros Matt McDonnell maradt a bandában.
|
|