Vissza a lemezajánlókhoz

JACOBS DREAM
Jacobs Dream
2000 Metal Blade Records

Az ohio-i power metal fogat, az eredetileg Iron Angel néven nyomuló Jacobs Dream jól illeszkedik abba a sorba, amelyet olyan bandák neve 'fém'-jelez, mint a Steel Prophet, az Iced Earth, az Antithesis, vagy a New Eden. Azaz a dallamos, amerikai power metal jelenleg is tartó hullámának képviselői.
A Jacobs Dream kevésbé komplex muzsikát játszik ugyan, mint az imént felsorolt csapatok nagy része, ám épp ezért fogósabbak a dalaik. Ehhez persze szükség van egyrészt olyan jó dalokra, amilyeneket a kvintett szállít, másrészt jó zenészekre, akik maradandóvá teszik a muzikális élményt. Örömmel jelenthetem, a Jacobs Dream tagjai ilyenek. A gitárosok remekül dolgoznak együtt, mind a szólókban, mind a ritmusok és harmóniák esetében. A dobos Rick May - aki gyakorlatilag csak beült dobolni, ha már producerként úgyis ott volt a stúdióban - is kiváló munkát végez. Nem pusztán 'jó munkásember', aki becsülettel teljesíti a normát, inkább a szívéből alkotó mesterhez hasonlítanám. A zenekar különlegessége azonban sokak szerint az énekes David Taylor, aki érzelemgazdag, technikailag is magas szintű tenorjával egyenesen a hallgató szívéhez szól. A jól eltalált, fogós énektémák nem is nagyon találhattak volna Davidnél jobb tolmácsra.
A szövegek intelligensen járják körül a ma emberét foglalkoztató témákat, és jóllehet pillanatnyi kétségünk sem támadhat a banda spirituális hovatartozása felől, nem nyúlós-nyálas vallásos ömlengéssel akarják fárasztani a nagyérdeműt. (Ezt megköszönhetjük nekik, sőt, ezúton meg is teszem: kösz!) Valós kérdésekre kapunk hát valós válaszokat a lemezen, kerülve a felszínességnek még a látszatát is. Az előbbiek alól mindössze egy dal kivétel, ám aggodalomra semmi ok: a szóban forgó szám, a 'Black Watch' ui. instrumentális darab. De még milyen! Közreműködik benne az a Rob Johnson, aki nem mellesleg egyik kedvenc progresszív metal alakulatomban, a Magnitude 9-ban pönget főműsoridőben.
A lemez háza elejét szó érhetné hangzása miatt, amely nem olyan kristálytiszta, mint mondjuk amit a Metal Blade kiadványainál megszokhattunk, ám a kissé nyers, kásás megszólalás révén csak még nagyobbat ütnek az atmoszférikus dallamok, harmóniák.
Nehéz lenne a korongról kedvenceket kiemelni, annyi a jobbnál jobb dal. Amelyek azonban már elsőre jobban megfogtak közülük, azok a következők: a teátrális 'Kinescope', a 'Funambulism' (az a szóló!), a kísérteties 'Tale Of Tears', a tank módjára nyomuló, erőteljes 'Love & Sorrow', a főként refrénjével megragadó 'The Gathering', és a lenyűgöző 'The Bleeding Tree'. Ezzel azonban nem akarom negatívan diszkriminálni a többi dalt, hiszen azok is nagy élményt jelentenek már jó ideje folyamatosan, csak azok talán valahogy később 'csapódtak le' nálam személy szerint.
A 'Jacobs Dream' egy valóban álomszerűen jó bemutatkozó anyag egy tehetséges és kitartó kvintettől. Akinek az Antithesis és a New Eden túl komplex, az Iced Earth túl 'sárkányos', a Steel Prophet túl sötét, annak a megoldás kézenfekvő: aludjon egyet a kérdésre. 'Jákob' majd álmodik.

--kristóf--