Vissza a lemezajánlókhoz

JERUSALEM
Prophet
1994 Viva Records

Gimnáziumi éveim második felének meghatározó albumai között van ez a lemez. Hogy őszinte legyek, a svéd hardrock-banda munkássága túlzottan nem kápráztatott el, bár sok jó számot is írtak, minden lemezen gazdagon akad töltelékanyag megítélésem szerint. Az egyetlen kivétel számomra a '94-es 'Prophet', azt elejétől a végéig élvezettel tudom hallgatni.
A Jerusalem soha nem arról volt híres - ok, valójában egyáltalán nem volt híres -, hogy különösebben konstans hangzásvilága lett volna, de ez ugyanúgy elmondható a többi régi keresztény rockbandáról (Petra, Resurrection Band, Whitecross, Bride, White Heart) is. A Jerusalem a 'Prophet'-en épp a U2-val hozható párhuzamba zeneileg, ami leginkább a gitárhangzásnak köszönhető - meg azért Ulf Christiansson is néha 'bonósan' énekel -, a többi zenész játéka messze áll a U2-tól. A gitár viszont sokszor penetránsan magán viseli a U2 stílusjegyeit. Ez többek számára zavaró lehet, nekem speciel soha nem okozott gondot. A dalok ezúttal jól meg vannak írva, a remek balladától az erőteljes, tempós hard rockig minden van, sőt, akad egy epikus, ugyanakkor egyszerre igen megrázóan drámai szerzemény is a vége felé: a 'Berlin 38 (Next Year In Jerusalem)' címéből kitalálhatóan a náci borzalmakat idézi fel, de nem klisés és erőltetett módon, épp ezért tudja megragadni az embert. A dalok többsége a Jerusalem szokásához híven - az énekes Ulf Christiansson lelkipásztor is ugyanis - az üres vallásosságot ostorozza, és az Istennel való együttélést népszerűsíti. Ami miatt sok dalt igazán jó hallgatni, az az, hogy tele vannak érzelemmel, Ulf gyakran saját életéről, tapasztalatairól énekel eléggé hiteles módon, és olyan átéléssel, ami a zenehallgatót világnézetre való tekintet nélkül is megfoghatja akár. Egyébként alighanem törekedhettek is a spontaneitás megragadására a stúdióban, hiszen a booklet szerint élőben vették fel az albumot utólagos belenyúlkálás nélkül. Mindezt nehéz elhinni, annyira egyben van a zenekar, annyira jók a hangszeres megoldások mindvégig. Az viszont igaz, hogy nem ügyetlen hangszeresek alkották a csapatot az általam látott koncertfelvételek alapján, úgyhogy hajlok rá, hogy elfogadjam a booklet állításait.
Ma már sajnos elég nehéz beszerezni a banda lemezeit, nekem szerencsém volt, hogy a 'Prophet'-re például rátaláltam az olcsó használt CD-k között nemrég egy boltban, de bíztatok mindenkit, hogy ha látja valahol, adjon neki egy esélyt. Már amennyiben szereti a minőségi, dallamos, néhol eléggé lendületes, máshol visszafogott, de végig érzelmektől fűtött rockzenét.

--kristóf--