Vissza a lemezajánlókhoz

LENGSEL
Solace
2000 Endtime Productions / 2000 Solid State Records

Éteri intro hatvannégy másodperces crescendója vezeti be a korongot, amely e sorok születésének idején a norvég Lengsel egyetlen albumát képezi. Mielőtt azonban rátérnénk a hét 'igazi' dalra, ejtenék pár szót magáról a zenekarról is.
Nos, a Lengsel - norvég együttes lévén majdhogynem magától értetődően - black metalt játszik, mégpedig igencsak egyedi stílusban. Utóbbi sem meglepő, ha tudjuk, hogy a tagok kétharmada egymást váltotta az Extol tagságában a basszusgitáros poszton, márpedig az Extol sem tucatzene éppenséggel. A Benea Reach-ben is megfordult Tor Magne itt azonban gitározik és 'énekel'. A 'Solace' annál az Endtime Productions-nél jelent meg, amely az Extolt is felfedezte pár évvel korábban, Amerikában pedig a Solid State ugyanúgy kiadta a lemezt, ahogy az Extol esetében is szokása volt tenni.
A Lengsel zenéje rendesen feladja a leckét nemcsak kitalálóinak és előadóinak, de hallgatóinak is. Az biztos, hogy ha valaki a végére akar járni, mit is művel ez a három talentum, nem kevés összpontosításra, kitartásra, és türelemre lesz szüksége. Az ennyi-annyi negyedes-nyolcados satöbbi formulákat jobb, ha kezdetként rögtön elfelejtjük, és már jó előre kiverjük a fejünkből. Persze ez nem teljesen igaz, hiszen némi energia-befektetéssel azért megfejthető, mit és hogyan is tesznek a fiúk, de tényleg nem egyértelmű a helyzet az esetek nagy részében. Talán csak a banda humora adhat magyarázatot arra, hogy kaphatta a lemez a 'Solace' ('vigasztalás') címet; az ember örülhet, ha nem lesz úrrá rajta teljes kétségbeesés abban a szent pillanatban, amikor megpróbálja megérteni, hogy mit is hall tulajdonképpen. A 'Revival' és a 'Solace' még valamivel közérthetőbb, mint a lemez hátralévő öt nótája, de már bennük is akadnak érdekes húzások bőven. A hangzás is inkább a produkció szürreális jellegének kihangsúlyozásában játszik szerepet, semhogy segítsen tisztázni a dolgokat. Gyanítom, a dolog szándékos, hiszen az Endtime híres igényességéről és a minőség iránti elkötelezettségéről. Egyébként a trió azért nem volt annyira 'kegyetlen', hiszen nagyjából minden dalba tettek egy 'fogódzót', egy könnyebben emészthető részt, ami alatt egyrészt 'pihenhetünk' egy picit, másrészt később is jó eséllyel emlékezni fogunk rájuk, így be tudjuk azonosítani a dalokat, és nem hullik ki a másik fülünkön azon nyomban minden, ami az egyiken bement.
Az egész CD-t legjobban jellemző jelző talán a valahol fent már elhangzott 'szürreális'; nem csupán a zene, a hangzás, de a szövegek is elvontak, művésziek. Kettő közülük különben norvégül van, az egyiknek az angol fordítását is megtalálhatjuk a szövegkönyvben.
A 'Solace' tanulsága: egyszerűen bámulatos, mi mindenre képes három fiatal, ha úgy nevezik a zenekarukat, hogy Lengsel.

--kristóf--