Vissza a lemezajánlókhoz

LIVING SACRIFICE
Reborn
1997 Tooth & Nail Records

A 'Reborn' magyarul 'újjászületettet' jelent, és a cím több szempontból is találó. Az 'Inhabit' megjelenését követő évben az énekes/gitáros DJ (Darren Johnson) kiszállt a csapatból, hogy továbbtanuljon egy főiskolán. Helyére a szólógitáros Jason Truby öccse, Chris érkezett, ám az énekesi teendőket nem ő, hanem a másik gitáros, Bruce Fitzhugh vette át. Bruce stílusa teljesen eltér az előző énekesétől, és a változást a rajongók túlnyomó többsége egyértelműen pozitívnak értékeli. (Nekem tetszik, amit DJ az 'Inhabit'-en és a 'Nonexistent'-en művelt, úgyhogy számomra némi csalódást okozott az új hang, ám úgy néz ki, erősen kisebbségbe szorultam ezen nézetemmel.) Az énekesen kívül a stílus is változott, ami a bandát ismerve nem annyira meglepő. Az 'Inhabit' brutális death metalja után a 'Reborn' nem kevésbé súlyos, ám némileg lassabb metalcore-ral ostromolja az érzékeket. Kevesebb a gitárszóló is, és amiket hallhatunk, azok többsége is kevésbé technikás, mint a korábbiak. Ami viszont örvendetes újdonság: a már ezelőtt is hébe-hóba felmutatott eltolt, széttört ritmusokból jóval többet találunk a lemezen. A feszes, szaggatott tempók képezik szinte az album gerincét, de ezúttal is találkozhatunk gyorsabb, lendületes, folyamatos részekkel, és a mesterien alkalmazott akusztikusgitár-betétek is feltűnnek újra és újra.
Fontos követelmény az ilyen jellegű zenénél a precizitás, hiszen anélkül az egész szétesik, erejét (és értelmét) veszti. A LS tagjai nehéz feladat elé állították magukat a dalok megírásával, ám természetesen nem kell csalódnunk - a három jól ismert és az egy új zenész magabiztosan oldja meg feladatát. Lance akár az atomóra; Bruce a ritmus-, Chris a basszusgitáron teremti meg a feszes alapokat. Érdekes módon ezen a CD-n végre hallani is lehet a basszusgitárt, nemcsak a borítón találkozunk az említésével. A két előző korongon inkább csak éreztem, mintsem hallottam, hogy szól valami 'ott alul'. Jason már említett szólói tökéletesen illeszkednek a zenéhez: ahol kell, előveszi a jó öreg technikai arzenált (beleértve a sokat látott nyújtókart is), míg más helyeken inkább elnyújtott, hangulatos szólamot játszik.
Mondanivalóját tekintve a 'Reborn' címében hordozza lényegét. A szellemi értelemben vett újjászületés a központi téma. A dalszövegek egyszerűek, világosak, spirituálisak, ahogy azt már megszokhattuk a fiúktól. A 'Presence Of God' egy csendes, nyugodt, akusztikus instrumentális szám. Kiválóan alkalmas arra, hogy magunkhoz térjünk abból a lehengerlő hatásból, amit az előző kilenc nóta gyakorol a gyanútlan hallgatóra.
Kedvenc számok: a többek között a Still Breathing által is feldolgozott 'Threatened', az 'Inhabit'-re is simán felférő 'Liar', továbbá a méltóságteljes crescendóval induló '180' és 'Sellout'.
Őszintén bevallom, nekem annak idején meglehetősen sok időt vett igénybe, hogy megbarátkozzam az albummal. Ez 'köszönhető' volt az új énekesnek, és az akkor még újszerűen ható stílusnak is. Azóta viszont egyik kedvencemmé nőtte ki magát. Ráadásul valóságos lavinát indított el a keresztény zenekarok között, hiszen a 'Reborn' óta folyamatosan jönnek az újabb és újabb metalcore-bandák (Mindrage, Embodyment, Zao, FewLeftStanding, Society's Finest, As I Lay Dying, stb.) Aki szereti az imént felsorolt csapatokat, és nem ismeri a 'Reborn'-t, nyugodtan érezze úgy, hogy súlyos mulasztást követett el, amit mielőbb orvosolnia kell.

--kristóf--