Vissza a lemezajánlókhoz

LIVING SACRIFICE
Inhabit
1994 R.E.X. Music / 2000 Solid State Records

A bemutatkozó lemezén slayeres thrash-metalt játszó Living Sacrifice némi meglepetést okozott rajongóinak, amikor a következő, 'Nonexistent' címet viselő korongon immár szigorúbb death metalt tálalt hallgatóságának. Az 'Inhabit'-en aztán még tovább mentek ebbe az irányba, és létrehozták a keresztény death metal (szerintem) mindmáig etalonjának számító albumot. Kaptak utána a kritikusoktól hideget-meleget, de őszintén szólva a negatív véleményeket nem értem. Én ugyanis még nem találtam hibát az albumban.
A 'Nonexistent'-hez képest változás, hogy D.J. a középmagas, nyers sóhajtásra emlékeztető énekstílus helyett egyfajta rekedt, mély ordítással közli mondanivalóját; úgy hangzik, mintha némi effekt is lenne a hangján. Másik fontos változás, hogy a hangszerek nem egy jó minőségű demóra emlékeztető módon szólalnak meg. A hangzásnak sajátos karaktere van, amely tökéletesen illeszkedik a zenéhez. Sok kritikus lehúzta a lemez hangzását, de hogy miért, azt tán csak ők tudják megmondani - esetleg az zavarja őket, hogy valaki a hagyományos death metal formulától eltérő módon alkotott maradandót. A ritmusgitárok rekedt hangja, a tamok száraz zörgése óriási pluszt visz a megszólalásba. Egyedül a basszusgitárt hiányolom talán - inkább csak sejteni, mint hallani, hogy ott van valahol alul. A lábdob és a pergő hangja - azon túl, hogy egyediek, és a lemezre jellemzőek - olyan, amilyennek lenniük kell: tele vannak energiával, de nem harsogják túl a többi hangszert. D.J. hangja a kritikusai szerint monoton és unalmas - kezdek gyanakodni, hogy ők egy másik lemezt hallgathattak, ugyanis számomra az énekes az egyik fénypontja (a sok közül) a lemeznek. A szólógitár egy másik: a nyújtókar ilyetén gyakori használata fokozza a zene egyediségét.
És hogy a fiúk mennyire komolyan vették, amit csináltak: a borítón (legalábbis az eredeti verzióén, nekem az van meg) találunk egy rövid bibliai tanulmányt a megtérésről, valamint magát a megtérés imáját. A szövegek olyannyira biblikusak, hogy még az őket ihlető igehelyeket is megtaláljuk a szövegkönyvben. Az első dal például a 91. zsoltár energikus feldolgozása. A címadó 'Inhabit' pedig egy igazi imádó dal a zenekar stílusában előadva. A közepén található instrumentális rész hangulata szavakkal nem leírható. Mintha egy másik világba csöppennék a hallgatásakor. Ez egyébként többször előfordul a lemezen, különösen a csendesebb szakaszokban, ahol az akusztikus gitár is fontos szerepet játszik. A 'Nonexistent'-en is találhattunk efféle betéteket, de ezúttal talán még hatásosabbak. A lassabb 'Not Beneath' és 'Mind Distant' közepén, valamint az utolsó track második felében, az instrumentális 'Dead Silence'-ben bukkanhatunk még lélegzetelállító finomabb momentumokra. A 'Dead Silence'-et megelőző 'Departure' ellenben egy kíméletlen, szédítő menet. A refrén különösen magával ragadó.
A többi dal is nagyon élvezetes, és szervesen illeszkedik az album egészének hangulatába, mondanivalójába. Aki jó keresztény death metalt akar hallani, az 'Inhabit'-ben nem fog csalódni.

--kristóf--