Vissza a lemezajánlókhoz

LIVING SACRIFICE
Nonexistent
1992 R.E.X. Music / 1999 Solid State Records

A '91-es bemutatkozás után nem pihenéssel töltötte idejét az arkansasi Living Sacrifice, hiszen '92-ben megjelent a második album, a 'Nonexistent'. A borító már sejtetni engedi, hogy a stílus death metal lesz, mint ahogy tényleg, ez azonban nem következett logikusan az első lemezből, ami egy az egyben slayeres thrash metalt tartalmazott.
Az első track még nem mérvadó, hiszen az 'Emerge' csak egy intro, de az 'Enthroned' első hangjaiból rögtön hallani, hogy ez már nem thrash. A még nagyobb meglepetés azonban akkor éri a már nem is annyira gyanútlan hallgatót, amikor bejön az 'ének': D.J. (vagyis Darren Johnson) olyan földöntúli sóhatjtás-hörgés kombinációval tolmácsolja a mondanivalót, ami még szövegkönyvvel a kézben is komoly próba elé állítja azt, aki követni akarja, hol is tartunk éppen. Amikor először hallottam, nem bírtam állva maradni a röhögéstől, kénytelen voltam leülni. Amúgy tetszik a dolog, szokatlansága ellenére, vagy tán épp azért. A gitárriffek is a sajátos karaktert erősítik, változatosak, mégis végig érezhető rajtuk, hogy egy albumhoz, egy koncepcióhoz tartoznak. Sokat dob a lemezen az itt-ott akkordbontogatás formájában inkarnálódó akusztikus gitár, amit megtartottak az 'Inhabit'-en is később. Lance Garvin precíz, erőteljes, ötletes dobolását mindig is nagyon szerettem, itt sincs másképp; különösen tetszik, amit balkézzel művel rendszeresen, ahogy színezi vele a kíséretet. A hangzás kissé fura, amit nehezen tudok megfogalmazni, de azért megpróbálom: ugyan a basszusgitárt leszámítva minden jól hallható, arányos a keverés, a gitárok direkt jól szólnak, valahogy mégis furcsa a dolog. Talán a dob hangzása lett túl nyers, túl steril, túl idegen a lemeztől, a stílustól.
Mondanom sem kell, hogy mint minden LS-album, a 'Nonexistent' is alapmű, ráadásul a Solid State újrakiadása révén még egész egyszerűen be is szerezhető.

--kristóf--