Vissza a lemezajánlókhoz

LUCERIN BLUE
Tales Of The Knife
2003 Tooth & Nail Records

A kanadai Lucerin Blue teljesen ismeretlen zenekar volt a számomra egészen addig, míg le nem töltöttem 'Monday In Vegas' című dalukat. A nóta tetszett, picit a Project 86-re emlékeztetett (mégpedig a Project jobb dalaira), azaz afféle nu metal-szerűségként tudnám definiálni a hallottakat. A probléma mindössze az volt, hogy tartottam tőle, a 'Monday In Vegas' csupán csali, a lemez nagy része pedig minőségében messze elmarad a színvonalától. Azért utánanéztem a szakirodalomban, és a jó kritikák, no meg az időközben szintén publikussá tett 'Chorus Of The Birds' arról győztek meg, hogy érdemes lehet beszerezni a 'Tales Of The Knife'-ot.
Nem is haboztam hát tovább, és bevettem a háztartásomba egy példányt a lemezből, a döntésemet pedig nem is bántam meg, hiszen a korong jó. A nyitó zongora remek atmoszférát teremt a kezdéshez, ám ne gondoljuk, hogy sokáig lehet részünk az ilyen andalgásban, mert a fiúk hamarosan rázendítenek, és a 'Game'-ben olyan ordítások is el-elhangzanak, amelyek egy extrémebb HC-csapatban is simán elmennének. Ráadásul mintha csak az én szívemből törnének fel, annyira hitelesek a számomra, ahogy a muzsikát hallgatom. A zene hangulata a dalok között és a dalokon belül is változik, az anyagnak - miközben megvan a maga sajátos karaktere - van dinamikája; a zenekar törekedett rá, hogy ne váljon unalmassá az album hosszú távon sem. Vannak kedvencek a CD-n ('Game', 'Chorus Of The Birds', 'Superstar', 'Cold', 'Off The Mark'), de igazából jó az egész, egyik dalra se mondanám rá, hogy csak a műsoridő kitöltése végett került a korongra.
A Lucerin Blue bemutatkozása tehát sikeres volt. A 'Tales Of The Knife'-fal érdemes próbálkozni mindazoknak, akik szeretik a Project 86, a Blindside, vagy a P.O.D. zenéjét, és új, stílusában hasonló hallgatnivalóra vágynak.

--kristóf--