Vissza a lemezajánlókhoz

MAGNITUDE NINE
Decoding The Soul
2004 InsideOut Music

A Magnitude Nine (avagy Magnitude 9) ugyan nem keresztény zenekar, ennek ellenére nem tartom 'szentségtörésnek', hogy e hasábokon is írjak róla. Az együttes többszörösen is kötődik a kereszténységhez, hiszen billentyűse az a (hívő) Joe Glean, aki többek között Oz Fox (Stryper) bandájában, a Sin Dizzy-ben is játszott, a gitáros Rob Johnson is többször dolgozott keresztény muzsikusokkal, a Magnitude 9 első nagylemezén pedig többe között Rick May, a DC Talk dobosa is közreműködött. Emellett a banda kollektíve, illetve tagjainak nagy része külön-külön is köszönetet szokott mondani Istennek a CD-ken, és a szövegek is pozitívak, gyakran spirituális tartalmúak, nemegyszer a Szentírást is idézve.
De most térjünk rá a zenére, azon belül is a harmadik korongra, a 'Decoding The Soul'-ra. Ami azonnal fülbetűnik a 'Reality In Focus' után, az az, hogy a billentyűk szinte teljesen háttérbe szorultak, csupán egy szólót hallhatunk, mégpedig az erősen malmsteen-es ízű 'Dead In Their Tracks'-ben. Amúgy a lényeg maradt a régi: enyhén progresszív dallamos metal főszerepben Rob Johnson neoklasszikus, egyedi hangvételű, villámgyors szólómunkájával, fülbemászó melódiákkal, Corey Brown (ex-Psycho Drama) kimunkált, magas, ám sikoltozástól mentes, érzelemgazdag hangjával, és némi billentyűvel (még ha ez a 'némi' ezúttal a szokásosnál jóval kevesebbet jelent is). Változás történt a basszusgitáros posztján is, mivel a korábbi bőgős Kevin Chown bokros teendői miatt nem tudta vállalni a közreműködést, ám az őt helyettesítő Ian Ringler nem okoz csalódást. Ahogy a többi muzsikus sem: John Homan ezúttal is nagyot dobol, Rob Johnson hiába próbált állítólag, csak nem bírt lelassulni, Corey Brown is hozza formáját úgy az éneklés, mint az intelligens szövegek terén, és Joe Glean is megmutatja, mit tud, még ha korlátozott is a rendelkezésére álló tér és idő. Érdekes, bármennyire tisztelem is Joe munkásságát, nem hiányoznak kimondottan a szólói, mivel a zene nélkülük is elvan, no meg mert a kíséretben is olyan jól eltalált dolgokat mutat fel, amelyek ellensúlyozzák a virtuozitás hiányát. Talán jobban is illik a keveréshez (amely egyébként a második változat) a kevesebb billentyű, hiszen a gitárok és dobok hangzása kellemesen nyers. A tíz nóta közül nehéz kedvencet kiemelni, hiszen nagyon egységes színvonalú a korong, de a 'Walk Through The Fire' valahogy mégis jobban megfog az átlagnál, a képzeletbeli dobogó második fokára pedig a 'Facing The Unknown'-t állítanám.
A 'Decoding The Soul' volt az első 2004-es CD-m, és azt kell mondjam, remek indításnak bizonyult az új évadra. Remélem, még hallunk a Magnitude Nine felől - ha már koncertezni nem szoktak, legalább további albumok formájában.

--kristóf--