Vissza a lemezajánlókhoz

DARRELL MANSFIELD
Live At Flevo
1991 Spark Music

Darrell Mansfield neve fogalommá vált a keresztény rock/blues világában. Előbbi műfajban különösen az 1985 'Revelation'-nel alkotott maradandót, amely akár a metal kategóriába is besorolható, utóbbiban pedig főként a '90-es években tevékenykedett, de akkor aztán nagyon. A kitűnő énekes és harmonikás Mansfield olyan keresztény 'ikonokkal' is nemegyszer dolgozott együtt, mint Glenn Kaiser és Larry Howard.
A '91-es koncertalbum, amelyet Hollandiában, a Flevo fesztiválon rögzítettek, remekül ötvözi Darrell Mansfield két arcát, aminek következtében a korong az egyik kedvenc koncertlemezemmé vált rövid idő alatt. A dalok egy része ('You Got To Move', 'Million Dollar Feelin'', 'Jesus Coming Soon') a tradicionális blues elemeit vonultatja fel, míg más számok ('Thunder & Lightning', 'I Was Running', 'Bible Study') a már említett 'Revelation' kemény rock-ját idézik fel, a 'No More Blues' pedig a két irányzat tökéletes ötvözete. A CD egyik kiemelkedő momentuma a régi Ben E. King nóta, a 'Stand By Me' előadása a dal eredeti formájában, tehát nem úgy, ahogy azt John Lennon átírta. Darrell Mansfield - mintegy magától értetődően - a koncert alatt többször elkápráztat bennünket remek harmonikajátékával, de a gitáros Bob Anglin is fület gyönyörködtető szólókkal szolgálja ki a hallgatóságot. Természetesen a bőgős Eric Turner és a dobos Greg Eckler sem véletlenül került a csapatba, ők is kiváló, képzett zenészek.
Darrell Mansfield lelkesedése, temperamentuma a stúdiólemezekről is süt, de a koncerten végképp nem maradhat kétségünk afelől, hogy ez az ember borzasztóan szereti és élvezi, amit csinál. Nemcsak magát a zenélést - persze azt is! -, de nem kevésbé azt, hogy munkásságával annak az Istennek szolgálhat, Aki megmentette őt a haláltól, és Aki szétcsúszott élete helyett valódi Életet adott neki. Darrell Mansfield spirituális dalainak hitelességéhez kétség sem fér, ez az ember tudja, miről beszél és énekel.
A 'Live At Flevo' egyetlen baja, hogy rövid. Úgy értem, a lemez hosszával nincs gond, hiszen az megüti a 45 percet, ám a nyolc dal kevésnek tűnik, annyira jó a korongon hallható produkció. Az album az erős blues hatások ellenére nemcsak blues-rajongóknak ajánlható, hanem bárkinek, aki szereti a jófajta régi stílusú hard rock-ot.

--kristóf--