Vissza a lemezajánlókhoz

MANSFIELD/HOWARD/KAISER
Into The Night
1995 Grrr Records

Az addig inkább rockzenészként ismert Glenn Kaiser és Darrell Mansfield a '90-es évek elején elkezdte valósággal ontani magából a blues albumokat. Az együttműködés aztán kiterjedt egy harmadik veterán muzsikusra, név szerint Larry Howard-ra, így készítettek több közös albumot. A közös lemezek egyike a '95-ös 'Into The Night', egy élő felvétel, amin mindhárom zenész lemezeiről hangzanak el dalok, és aminek létrejöttében egy rakás remek muzsikus működött még közre a három 'főszereplőn' kívül.
Darrell Mansfield nyitja a sort a 'Million Dollar Feelin''-nel, egy klasszikus blues nótával, amit már korábban is hallhattunk tőle koncertalbumon, itt azonban tradicionálisabb felfogásban, bluesosabban adják elő. Őt Larry Howard követi a 'Lost Ship'-pel, ez persze korántsem jelenti azt, hogy Darrell lemenne a színpadról, hiszen továbbra is ott szájharmonikázik. 'Előkerül' a dalban a kiváló szaxis, Steve Eisen, akit még Glenn Kaiser bandája, a Rez révén ismertem meg, a Rez 'XX Years' című koncertalbumán. A harmadik dal természetesen Glenn Kaiseré, aki egy gyors számmal készült ebből az alkalomból. Őt Darrell Mansfield követi a 'Stand By Me'-vel, amit valószínűleg sokan John Lenin... akarom mondani Lennon dalának hisznek - tévesen, mivel a nótát ő is úgy 'kölcsönözte' gospel-zenészektől. Az ötödik számmal megint Glenn Kaiser kerül reflektorfénybe, aki ezúttal egy fokkal líraibb oldalát mutatja meg a '93-as 'Spontaneous Combustion' egy másik dalával. Ezután Larry Howard egyik legjobb száma, a még líraibb 'It's Only You' következik, amiben a billentyűs Percy Bady is megmutathatja, mit tud. Sokat. Darrell Mansfield jön a 'The Mission'-nel, majd Glenn Kaiser a lassú 'If I Leave This World Tomorrow'-val, amiben a közönség is kap némi szerepet az énekessel folytatott 'párbeszéd' formájában. A záró 'I Found Out' Glenn Kaiser szerzeménye ugyan, de Larry Howard 'Birght Side Of The Blues' című albumán jelent meg, és itt is ő énekli. Gyönyörű lírai dal, remek befejezés.
Az album kiválóan szól, ráadásul az eddig felsorolt kitűnő zenészeken kívül közreműködik rajta Stu Heiss, a Rez gitárosa, Oscar Seaton dobos, akit Glenn Kaiser és Larry Howard stúdióalbumain is volt szerencsém hallani (nem csak udvariasságból használom a 'szerencse' kifejezést, óriási, ahogy ez az ember üt), no meg Chuck Webb basszusgitáros. Őt sem itt hallottam először, és őt is jó volt itt újra hallani.
Az 'Into The Night'-nak az általam hallott legjobb koncertlemezek között a helye, ezt túlzás nélkül állíthatom. Igazából az ilyen zene tényleg koncerten az igazi, ahol a muzsikusok kedvükre kiimprovizálhatjuk magukat, és a közönséget is be tudják vonni az élménybe. Kár, hogy akkor még nem volt úgy elterjedve a DVD, és így a képanyagról lemaradtunk.

--kristóf--