Vissza a lemezajánlókhoz

MEWITHOUTYOU
Brother, Sister
2006 Tooth & Nail Records

A mewithoutYou előző lemeze, a 'Catch For Us The Foxes' ugyan kevésbé volt kemény zene, mint a debütalbum, de valahogy mégis közelebb állt hozzám. Persze lehet, hogy csak én változtam, vagy hogy időközben már hozzáedződtem a csapathoz, és megkedveltem a bohó brigádot, élén az igencsak érdekes egyéniségnek mondható Aaron Weiss-szel.
A 'Brother, Sister' inkább a 'Catch For Us The Foxes' vonalát viszi tovább, mintsem visszakanyarodott volna az 'A -> B Life'-hoz. A gitárosok ugyan használnak még némi torzítást, de inkább a tiszta, effektezett, visszhangozott hangzás dominál, néhol nem kevés U2-utánérzést is kölcsönözve a zenének. Azért összességében a hallottak távol állnak az ír négyes világától, de hogy a hatások között megtalálhatjuk őket, azt nem nagy bátorsággal kijelenthetjük. Maradt valamennyi még a post punk érzésből, a nyolcvanas évek alternatív zenei világa is vissza-visszaköszön, de a kilencvenes évek első felét is említhetném (emlékszik még valaki a '120 Minutes'-re az MTV-n?). Nehéz a zenét bekategorizálni, úgyhogy nem is nagyon tudom, mivel folytassam, talán azzal, hogy ez az Aaron gyerek még tovább tudja fokozni azt a valamit, amit a zenészek kreálnak. 'Valamin' azt a fajta művészies, elvont, mégis emberi megközelítést értem, ami egyrészt egyéniséget kölcsönöz a csapatnak, másrészt azért közben talán mégse riasztja el a hallgatót. Aaron sokszor nem is énekel, csak mintegy eksztázisban kántálja a költői szövegeket, de amikor hagyományosabb módon, dallamosan közelíti meg feladatát, azt is úgy teszi, hogy azt egy énektanár nemigen nevezné éneklésnek.
És itt nem arról van szó, hogy a fiúk nem tudnak zenélni, és ezt próbálják eladni mint művészetet, hiszen az alapok érdekesek, jók, a témák ötletesek, őbelőlük egyszerűen ez jön, így tudják és akarják kifejezni magukat. Úgyis annyi a tucatbanda manapság, kimondott felfrissülés egy csapat, ami mer mást csinálni, mint az átlag.

--kristóf--