Vissza a lemezajánlókhoz

MIRADOR
The Azrael Tales
2005 Rivel Records

A Mirador nevű svéd bandáról először akkor hallottam, amikor megjelent bemutatkozó lemeze, a 'The Azrael Tales'. A híradások szerint doomos metal muzsikára számíthattam, és mikor megjött a CD, azt hallhattam, a híradások nem csaptak be.
A Mirador zenéje azonban ennyire nem egyszerűen beskatulyázható, de nem azért, mert nincs karaktere, hanem épp ellenkezőleg, azért, mert nagyon is van. És most ne valamely más banda sablonja után gyártott fröccsöntött stílusra gondoljunk, hanem több hatás összegyúrásából keletkezett, egyedi formát lássunk magunk előtt. Nyers, száraz gitár- és dobhangzás, technikailag nem különösebben bonyolult, ugyanakkor nagyon jól megírt alaptémák, ügyesen felépített dallamvezetések jellemzik a zenét, plusz okosan elhelyezett szintetizátorok, amelyek többnyire szerényen meghúzódnak a háttérben, mégis remekül egészítik ki a zenét, sokat hozzátéve a végeredményhez. Főleg a kórust imitáló megoldások tetszenek - képzelem, mi lett volna, ha a bandának lett volna pénze igazi énekkarral dolgozni! És akkor még ott van az ének és a szólógitár, mindkettő igazi élmény. Jakob Forsberg hangja remekül illik a stílushoz, jól is bánik vele, remélem, később is fogjuk még hallani. A gitáros Erik Mjörnell - aki az énekes Jakob unokatestvére - jókat szólózik, ráadásul az egyik dalban nem más sietett a segítségére, mint Kristian Niemann, aki neve ellenére nem egy niemand, hanem a Therion tagja. A dobos Olof Gardestrand is tudja a dolgát, és jól üti végig a lemezt.
Azt hiszem, a Mirador jó példát mutat mindenkinek, aki viszonylag kis pénzből akar jó bemutatkozó lemezt készíteni. A 'The Azrael Tales' egyike volt számomra az év első meglepetéseinek zenei téren; őszinte vágyam, hogy még sok hasonlóban legyen részem.

--kristóf--