Vissza a lemezajánlókhoz

NEAL MORSE
?
2005 InsideOutMusic

Neal Morse nem sokat pihen, mióta kiszállt a Spock's Beardből, október végén jelent meg újabb prog rock vállalkozása, amelynek címe a lehető legtalányosabb, egy szál kérdőjel lett. Mint rögtön a borító a szent sátorral mutatja, ezúttal is Istennel kapcsolatos a lemez fő témája. Mint pedig a közreműködő zenészek listája mutatja, ezúttal is több kiváló muzsikus segítette a mestert, hogy valódi mesterművet alkosson velük.
Az album hossza belül van egy órán, ezzel együtt se fog szerintem panaszkodni, aki meghallgatja, ugyanis most is egyszerre tömör, mégis élvezhető, befogadható produkció hallható rajta, vagyis zenei ötletben nincs hiány most se, ugyanakkor nem is öncélú, a hallgató számára unalomveszéllyel fenyegető albumról van szó. A szűk egy óra tehát kellemesen, de tartalmasan telik. És persze akár egyből indíthatjuk is újra meg újra, egyhamar nem lehet szerintem ráunni, a részletek újra meg újra tartogatnak felfedeznivalót.
Visszatérve a vendégzenészekre: itt van a Transatlantic háromnegyede, hiszen szokás szerint Mike Portnoy üti végig a korongot, akihez ezúttal Jordan Rudess billentyűmágus is csatlakozott a Dream Theaterből, aztán itt van Roine Stolt - aki mintha halmozná a zenekarokat, projecteket: Flower Kings, Kaipa, The Tangent, Transatlantic, meg ugye az új szólólemez, amin Neal Morse viszonozta a látogatást - a sajnos már nem aktív szupergrupból. Rajtuk kívül beszállt Neal testvére, a Spock's Beardben gitározó Alan Morse, meg a Budapestről szép emlékeket őrző - továbbá ex-Genesis - Steve Hackett. Basszusgitáron a 'Testimony Live' DVD-ről és a tavalyi albumról, a 'One'-ról ismert Randy George hallható, szaxofonon meg Neal jóbarátja, a vele rendszeresen együtt zenélő Mark Leniger. Ezzel még mindig messze vagyunk a teljes szereplőlista végétől, de legalább a kiemelt személyeket összefoglaltuk.
Ezzel együtt nem csak a vendégek miatt érdemes lefülelni a CD-t, hanem a remek kompozíciók miatt is. Jóllehet a 'One' is tetszik, a '?' sokkal jobban megfog. Zseniális, lenyűgöző. Igen nagy hangulata van a zenén túl is, ebben túltesz a 'One'-on, helyenként még a számomra oly különleges és megismételhetetlennek tartott 'Testimony'-n is. Egyszerre van benne egyfajta magasztosság és felszabadultság, nem fajul béna ájtatosságba a lemez, pedig a témája tipikusan olyan, amit könnyű elrontani (sokan el is szokták). A zene is túllépett Neal eddigi keretein, gondoljunk pl. a kórusrészre vagy a közel-keleties betétre, és egyáltalán, jobban fel van építve az anyag a 'One'-nál, Neal Morse megannyi jobbnál jobb lemez után is tovább tudott hát lépni. A vendégek szólói is sokat hozzátesznek az összképhez, ez is tudatosan alakult így, a vendégeknek hagytak teret a kibontakozásra, ők pedig éltek is vele. És milyen jól tették!
Azt hiszem, nem igazi prog rock rajongó, aki kihagyja a lemezt a gyűjteményéből. Kötelező!!!

--kristóf--