Vissza a lemezajánlókhoz

NEAL MORSE
Lead Me Lord (Worship Sessions Volume 1)
2005 Latter Rain Records

Neal Morse tavaly igen aktív volt, három szólólemeze is megjelent. Ezek közül az utolsóként megjelent, az egyszerű '?' címet kapott album volt az, amelyen a tőle megszokott progresszív rock vonulatot folytatta, a középső, a 'God Won't Give Up' inkább talán első két szólóanyagához hasonlítható, amennyiben egyszerűbb dalokat tartalmaz. Igaz, szövegvilága az utóbbi évek Neal Morse-ára jellemző keresztény hittel átitatott mondanivalót hordoz, ebben eltér az első két korongtól.
A tavaly év eleje felé megjelent 'Lead Me Lord' aztán végképp elüt a Spock's Beard révén megismert muzsikus munkásságának nagy részétől. Teljesen ellentétes a progresszív felfogással, hiszen mint a lemez alcíme is mutatja, a dalok protestáns gyülekezeti énekek, vagy azok mintájára íródott saját szerzemények, ennélfogva szerkezetileg igen egyszerűek. A dalok felvétele sem hagyományos stúdiómunka keretében zajlott az esetek nagy részében, hanem többé-kevésbé élő, közös muzsikálás gyümölcsei, amelyeken később kicsit esetleg még módosítottak. A lemezt így igazából nem is annyira tudnám Neal Morse 'hagyományos' rajongótáborának ajánlani, hacsak nem Neal jellegzetes, érzelemmel, élettel, őszinteséggel teli hangja miatt. Neal Morse valóban átéli a dalokat, a szövegeket, esetében szó nincs vallásos pózolásról, amit énekel, azt úgy is gondolja, érezni, hallani, hogy ezeket a dalokat egy számára teljesen valóságos személyhez - Istenhez - énekli. Épp ezért gondolom azt, hogy ezt a produkciót inkább azok tudják értékelni, megérteni, akik maguk is hasonlóan szemlélik a világot, mások számára akár kimondottan unalmas is lehet, hiszen ezeknek a daloknak lényege az egyszerűség, a könnyű megtanulhatóság, hogy a hallgatók hamar bekapcsolódhassanak az előadásukba, részesei legyenek egy közös élménynek. Nincsenek nagy hangszeres villogások, sőt, a vokál sem mindenhol kristálytiszta; vannak viszont gyerekhangok is a lemezen, amik új színnel gazdagítják Neal Morse repertoárját, és a női vokalisták között is vannak olyanok, akiktől szívesen hallanék még többet is.
Az alcímet elnézve könnyen el tudom képzelni, hogy a lemeznek lesz még folytatása, ami minden bizonnyal ugyanezt a formulát fogja követni. Szóval akinek bejön a 'Lead Me Lord', lélekben készülhet a folytatásra. Akitől meg távol áll az ilyesmi, ne ez alapján alkosson véleményt például a '?'-ról, ami szerintem a tavalyi év egyik legjobb prog rock albuma lett.

--kristóf--