Vissza a lemezajánlókhoz

NEAL MORSE
Testimony Live
2004 InsideOutMusic

Neal Morse az az ember, akit egy normálisan működő világban nem kéne külön bemutatni. Sajnos azonban, amint mindannyian jól tudjuk, világunk távol áll a normálistól, ezért pár mondattal bevezetném a DVD leírását.
Neal Morse napjaink egyik legjobb és legelismertebb progresszív bandájának, a testvérével, Alan Morse-szal együtt működtetett Spock's Beard-nek a frontembere és dalszerzője, szövegírója volt sok-sok éven át. Emellett tagja volt a Transatlantic elnevezésű progresszív 'szupergrupnak' is, amibe olyan prog-nagyságok delegáltak tagokat a Spock's Beard mellett, mint a Marillion, a Flower Kings, és a Dream Theater. Neal néhány szólóalbumon is túl volt már, amikor bejelentette, hogy kiszáll zenekaraiból - döntésének előzménye volt, hogy a kiváló muzsikus megtért. Sokan csalódottságot és talán haragot is éreztek a rajongók közül, ám csak tavaly őszig. Azért csak addig, mert akkor jelent meg a 'Testimony' című album, ami gyorsan meggyőzött mindenkit arról, hogy Neal nemhogy nem vesztette el képességeit és józan eszét, hanem egyenesen szüksége volt arra, hogy feladva 'kötöttségeit', a maga köré gyűjtött kiváló zenészekkel szólóban mondhassa el, mi is történt vele az elmúlt években - az eredmény egy dupla CD (sőt, volt special edition is bónusz CD-vel, Neal Morse jegyzeteivel kiegészítve, csinos kis papírdobozban). Óriási muzsika, a zseniális és izgalmas zene mellett tele érzelemmel. Mindkét területen széles skálán mozgott a produkció: klasszikus, progresszív, blues, country, latin, akusztikus, rock, szinte minden, ami jó lehet - és persze hogy jó is lett! - zenei téren; szomorkás, elgondolkozó, visszafogott, monumentális, könnyed, vidám, meg minden ezek között érzelmileg. És valahogy mégsem esett szét az egész, mint ahogy unalomba se fulladt a mintegy kétórás műsoridő alatt.
Akinek ez esetleg nem volt elég, annak pedig itt van ugyanez DVD-n! Na jó, nem pont ugyanez, hiszen pl. a nashville-i szimfonikusokat nem vihették magukkal Hollandiába, de a CD-n közreműködők közül többen is elkísérték Nealt a turnéra. Láthatjuk-hallhatjuk - több kamerával véve, remek hangzással - Mike Portnoy-t, Mark Lenigert, Rick Altizert, Eric Bentont, 'új emberként' pedig John Krovosa-t, Bert Baldwint, és Randy George-ot. Ráadásul van ráadás is a végén, mégpedig nem is kevés: három nóta csaknem egy órában!!! A három dal közül kettő a Transatlantic-től, egy pedig a Spock's Beard-től származik. A zene után pedig nagyjából egyórányi kézikamerás dokumentumanyag segít beleélni magunkat a zenekar helyzetébe a turné során. Nem akarok minden poént lelőni, de láthatjuk pl. Neal Morse édesapját, és a 'Testimony' album borítóján szereplő kisfiút is. Talán feltűnt, hogy mindez időtartamban meghaladja a DVD-k kapacitását. Így is van, a 'Testimony Live' ugyanis dupla DVD! Nagyjából egy DVD árán!
De lássunk néhány konkrétumot magáról a koncertről is. A muzsikusok Peter Gabriel 'Sledge Hammer'-jének ütemeire indulnak ki a színpadra, a dalt a 'Testimony' szónál állítják meg, azt visszhangozva, míg a zenészek beállnak a helyükre. A koncertet Neal Morse vezeti be gitárjával, röviden üdvözölve a közönséget, majd rázendítve a 'The Land Of Beginning Again'-re. Fokozatosan bekapcsolódnak a többiek: a billentyűk, a diszkrét, leheletfinom ritmushangszerek, a steel gitár, aztán a dal végeztével a teljes zenekar 'elszabadul', ahogy jön a valódi nyitány, az 'Overture No. 1'. Itt azonban Rick Altizer a szintiről gitárra, Eric Benton steel gitárról hegedűre, majd szólógitárra, Neal pedig gitárról elektromos zongorára vált. Mark Leniger is előveszi az elején az ütősök helyett a szaxofont, és Randy George is lenyom néhány billentyűt a szintijén, mielőtt basszusgitározni kezd. Talán ennyiből is látszik, hogy nem szerény képességű muzsikusok gyűltek össze Neal köré (aki nem mellesleg maga is bátran nevezhető zseninek), és akkor még nem is mondtam, hogy a csellista John Krovosa kivételével mindenki énekel is, ha úgy hozza a szerepe. És ne feledjük persze, hogy a dobok mögött ezúttal is nem más ül, mint maga Mike Portnoy személyesen! (Ha valakit még ez sem csigázott fel, hogy megtekintse a DVD-t, valószínűleg más se fogja, úgyhogy kár is tovább fárasztania magát az olvasással.) Érdekes egyébként, hogy mindenki fekete ruhában van, ám nem uniformisról van szó, mivel mindenki az egyéniségének megfelelő öltözéket (ing/póló, stb.) visel.
A harmadik résszel, azaz a 'Transformation'-nel veszi kezdetét a mű vidámabb fele, amit azzal is jeleznek, hogy fehérbe öltöznek az előadók. Két kiemelkedő pillanatot idéznék fel a koncertnek ebből a szakaszából. Az egyik a 'Sing It High'-hoz kötődik, amelyben azután, hogy Rick Altizer és Bert Baldwin bemutat egy táncot, amilyet a westernfilmekben láthatunk leginkább, Eric Benton olyan hegedűszólóval szórakoztat minket, amit az albumon nem hallhattunk, őt pedig Randy George követi szintén 'bónusz' basszusszólójával. A másik az 'Oh, To Feel Him'-hez kapcsolódik, amelyben hallhatjuk, hogyan gyógyította meg az Úr Nealék nyitott szívvel született kislányát. Már csak ezekért a pillanatokért is érdemes megnézni a DVD-t.
Az első lemez a 'Testimony' koncerttel együtt véget ér, a második lemezre kerültek a ráadás dalai illetve a dokumentumfilmecske.
Az InsideOut legnemesebb hagyományaihoz méltó a szép csomagolás is egyébként: igényes papírdoboz a műanyag tokon kívül, impozáns, többoldalas, informatív füzetecske belül.
Neal Morse DVD-je nemcsak zenei téren nyújt ritka jó és maradandó élményt, de egyúttal több is mint zene; az ember szívére és lelkére elementáris erővel tud hatni a zenén túl is. Látszik, hogy ami Neal Morse-ban lezajlott és amiről zenéjében beszámol, az valóságos esemény, valóságos változás. Tényleg csak örülhetünk, hogy Neal szólókarrierbe kezdett - ráadásul a Spock's Beard is tovább működik, így a hűséges Spock's rajongók tulajdonképpen még jól is jártak, hiszen kétszer annyi zenéhez jutnak hozzá kedvenceiktől.
(Végezetül néhány száraz technikai paraméter: PAL, 0-s régiókód, Dolby Digital sztereó hang, angol nyelv.)

--kristóf--