Vissza a lemezajánlókhoz

MORTIFICATION
Scrolls Of The Megilloth
1992 Intense Records / 1992 Nuclear Blast

Az ausztráliai keresztény metal-élet úttörőinek második 'valódi' lemeze a 'Scrolls Of The Megilloth' (a 'Break The Curse'-t nem szokás számításba venni).
Az előző lemez kapcsán említettem, hogy annak hangzása hagy némi kívánnivalót maga után, különösen a későbbi albumokhoz viszonyítva. Hát igen, a 'Scrolls' pár nagyságrenddel egészségesebben szólal meg, az kétségtelen. Végre megfelelő körülmények között dolgozhatott a banda, ami bizonyára köszönhető volt a világi Nuclear Blast kiadó érdeklődésének és támogatásának is. Nem csupán a hangminőség változott azonban, hanem a stílus is: a grind-elemekkel kombinált régies thrash helyett brutális death/grind muzsikát tálaltak nekünk ezúttal Steve-ék. A lendületes, sodró riffek helyett sok gyors, fénysebességű témát kapunk, ráadásul mindezt az új hangzás következtében jóval súlyosabban. Szokás a korongot a legjobb keresztény death metal albumnak tartani, ám ezt azért túlzásnak tartom. Igaz, hogy a 'Scrolls' tele van remek riffekkel, váltásokkal, gyors, súlyos, kiválóan szól, ám helyenként kissé unalmasnak tűnik. Emellett több helyen is leginkább csupán Jayson Sherlock emberfeletti teljesítménye tartja fenn az érdeklődésemet, aki akár egymaga is eladná nekem a lemezt. (Ha már itt tartunk, megjegyezném, hogy nevéhez fűződik az egyszemélyes black metal project, a Horde.) Ide kívánkozik még, hogy jómagam nem vagyok egy kimondott grinder arc, így az albumnak eleve kisebb volt az esélye, hogy a legnagyobb kedvenceim egyikévé váljon. Az viszont mindenképpen dicséretes, hogy Steve-ék milyen elszántan vetették magukat az evangelizáció eme formájába. A szövegek plasztikus képet festenek kárhozatról, üdvösségről, halálról, megváltásról, vagy éppen az okkultizmus veszélyeiről. A 'Lymphosarcoma' egy hitből történt gyógyulás krónikája, a címadó nóta pedig Isten Igéjének nagyszerűségét ecseteli. Az epikus 'Ancient Prophecy' Ézsaiás alapján a Megváltó munkáját, és az azzal kapcsolatos próféciákat boncolgatja; külön érdekessége a dalnak, hogy az elején hallható gitárszólót a szerző, a dobos Jayson Sherlock játssza. Jaysonnek már itt megmutatkoztak a doommal kapcsolatos hajlamai, bár a Paramaecium nevű doom-bandához csak vagy egy évvel később csatlakozott; a lassú riffek frissítőleg hatnak a háromnegyed órányi vágtázást követően, és még jól is mutatnak a lemez végén.
Összességében megértem azokat, akik rajonganak a 'Scrolls'-ért, elvégre egy erős death/grind albummal van dolgunk, ám én többnyire a dallamosabb, változatosabb muzsikát részesítem előnyben. Ennek ellenére nekem is sok örömöt okozott már a korong, szóval érdemes lehet szerencsét próbálni vele.

--kristóf--