Vissza a lemezajánlókhoz

MORTIFICATION
Blood World
1994 Intense Records / 1994 Nuclear Blast

A 'Blood World' valószínűleg a legpocsékabb hangzású lemez, amit a Nuclear Blast valaha is kiadott, de még a korongot Amerikában megjelentető Intense Records-nál is sokkal jobbhoz szokott az ember. És ha még azt is figyelembe veszem, hogy mind a 'Post Momentary Affliction', mind a 'Scrolls Of The Megilloth', azaz a Mortification két előző stúdiólemeze is milyen jól szólalt meg, igazából végképp érthetetlenné válik számomra a dolog.
Nem a hangzás azonban az egyetlen, ami változott. Itt van mindjárt a felállás: távozott a dobos Jayson Sherlock, helyét Phil Gibson vette át. A stílus sem death metal többé, sokkal inkább thrash, sok váltással. Steve Rowe a 'Post Momentary'-n bevezetett kiabálással tolmácsolja inkább mondanivalóját a mély hörgés helyett, amiből jóval kevesebbet hallhatunk itt már. Sajnos. Ugyanis Steve ordibálása az egyik dolog, ami miatt az 'újabb kori' (azaz Jayson Sherlock távozása utáni) lemezeket sokszor nehezen tudom elviselni. A másik maga a zene: továbbra is azt mondom, hogy a 'Scrolls' volt a csúcspont a banda karrierjében, nálam a második helyet a 'Scrolls' előtt megjelent 'Mortification' szerezte meg. Hogy a 'Blood World' viszonylag jó helyezést ért el a listámon, az leginkább annak köszönhető, hogy Phil Gibson szerepel rajta. Őt még a Callous nevű HC-zenekar énekes/dobosaként kedveltem meg nagyon, de igazából itt is igen jókat üt. Kár, hogy olyan vacakul szól az album, és így az ő játéka sem érvényesül maradéktalanul.
Sajnálatos módon maguk a dalok sem az igaziak, bár vannak üdítő kivételek, mint például a címadó 'Blood World' vagy a klipes 'Monks Of The High Lord', és vannak nagyon is jó pillanatok a 'Starlight'-ban vagy a 'Dark Allusions'-ben is. Szóval vannak itt értékek, csak nem egyenletesen elosztva, és sajnos sok az üresjárat. Ez igaz a szövegekre is, amelyek ugyan lelkesek, de több helyütt is meglehetősen gyermetegek.
Összességében a 'Blood World' nagy csalódás a 'Scrolls' tükrében, jóval kisebb a 'Post Momentary Afflictions'-ében, és még mindig jobb, mint mondjuk a 'Triumph Of Mercy'. Die-hard Morti-rajongóknak persze kötelező, de esetleg mindenre elszánt, kísérletezős kedvű thrasherek is megpróbálkozhatnak vele akár. Death metal fanoknak viszont nem javasolnám az itt-ott előforduló hörgés és gyors részek ellenére sem.

--kristóf--